Első csoport: Ősrovarok (Thysanuroidea)

A Holomerentomák abban különböznek a Proturáktól, hogy mindig már teljes számú testszelvényekkel bújnak ki a petéből és ivarnyílásuk a tizedik potrohszelvény előtt van.

Minket itt elsősorban az Apterygoták érdekelnek, amelyek közé csak az ú. n. ősrovarokat (Thysanuroidea) sorozzák. Néhány ismerős alak tartozik ide, amelyek alkalmilag házakban, lakásunkban is előfordulnak. Ezek mind egyszerű szervezetükkel tűnnek ki, szárnyaknak nyoma sincs náluk, tehát ebben a tekintetben még egész megegyeznek a félrovarokkal és a százlábúakkal. Chitines testtakarójuk mindig gyengéd és vékony, úgyhogy nem tanácsos őket, mint más rovarokat, tűre szúrva megőrizni a gyüjteményben, mert így kezelve nagyon erősen összezsugorodnak. A farkugrók (Collembola) testszelvényeinek a száma kevés marad, a két másik rendben (Thysanura és Diplura) azonban a testszelvényezettség még nagyon ősi, úgyhogy a három torszelvényen kívül világosan meg lehet különböztetni 11 potrohszelvény és egy végszelvény alkotórészeit. A potroh első szelvényén gyakran még lábcsonkok fordulnak elő, a következő szelvényeken pedig vesszőalakú lábfüggelékek, vagy ugrószervek, esetleg más célra átalakult végtagok lehetnek. Az oldalsó szemek, ha nem csökevényesek, vagy nem hiányzanak, több különálló egyes szemből állanak, vagy pedig már valódi facettás szemek, de ezek rendesen egyszerűbb szerkezetűek, mint a magasabbrendű rovarok szemei. Közép- vagy homlokszemeik ugyancsak lehetnek, de ezeknek lencséjük nincs. Belső szervezetük még sok ősi vonást mutat. A lélekzés szervei a tracheák, de ezek mellett ventrális zacskóik is lehetnek, hasonlóak azokhoz, amelyeket az ezerlábúak ismertetésében említettünk.

Farkugró (Campodea staphylinus Westw.) és alul törpe skolopendra (Scolopendrella immaculata Newp.).

Életnyilvánulásaik tekintetében az ősrovarok még igen mélyen állanak. Ösztönösen reagálnak környezetük sokféle ingereire, fényre, nedvességre, hőre stb. Tisztára ösztönösek azok a működések is, amelyeket némely fajok peterakáskor végeznek, amikor azonban mégis előfordulhat az ivadékgondozásnak egy egyszerű alakja. Fejlődésük folyamán semmiféle, vagy csak tökéletlen embryonális burkok alakulnak ki. Növényi és állati hulladék, néhány esetben élő növényi részek is, szolgál nekik táplálékul. Igaz ugyan, hogy egyes Collembolák alkalmilag gyökerek, gumók, levelek és csiranövények megrágásával károkat okoztak, de az ősrovarok egyetlen faja sem alkalmazkodott annyira határozottan ehhez vagy ahhoz a növényhez, amint az a magasabbrendű rovaroknál oly gyakori eset.

Az ősrovarokban ma már nem a többi magasabbrendű rovarok valódi ősalakjait látjuk magunk előtt, mert a sokmillió év folyamán, amióta a földön rovarélet van, kétségtelenül az Apterygoták is átalakultak és megváltoztak bizonyos tekintetben, úgyhogy szervezetüknek nem csupa őseredeti bélyege van. Azonban ezeknél az állatoknál, a többi rovarokhoz képest, a változások mégis aránylag kismértékűek maradtak és ezért az Apterygotáknak nagyjában még sokféle közös vonásuk lehet a rovarok valódi, régen kihalt előfutáraival. Ezért itt bátran nevezhetjük őket ősrovaroknak.

A föld történetében feltűnően későn jelennek meg, mert csak a harmadkorban, mégpedig a borostyánkőben, találták maradványaikat. Gyengéd testük nem alkalmas a fosszilis állapotban való megtartásra és bizonyára ebből magyarázható, hogy a korábbi korszakokban nem találták nyomukat.