HATODIK REND: Perlák (Perlodea, Plecoptera)


FEJEZETEK

Helytelenül parti kérészeknek is nevezik ezeket a meglehetősen tunya rovarokat, melyek képesek naphosszat elrejtőzni a lassan folydogáló patakok menti bokrok levelei alatt, vagy fakérgek rései között és sziklákon. Különösen nagy szárazság idején bújnak el, s ha kissé megered a nyári eső, akkor megjelennek a víz tükre fölött, s lomhán, esetlenül röpködnek. A Perlák is ősrégi rovarok maradványai, s kb. a Perm-korszak óta meglehetősen változatlanul őrizték meg szervezetüket.

Testük általában lapított, rágószájszerveik előreállók, 5-tagú tapogatókat viselnek, míg ajkuk 3-tagút. Csápjaik rendkívül hosszúk, s ebben is eltérnek a kérészektől. Összetett szemeik között pontszemek foglalnak helyet. Szárnyaik tágerezetűek, s nyugalmi helyzetben a hátuk fölött összehajthatók, néha hengeresen be is göngyölödnek. A nőstényeknek rendesen nagyobb szárnyuk van, mint a hímeknek, s ez utóbbiak gyakran teljesen szárnyatlanok. Végtagjuk karcsú és lapított, karmaik között tapadókorongot viselnek, melyekkel a köveken könnyebben megkapaszkodnak. A hím utolsó potrohszelvényei rendesen sajátságosan alakultak, ami a fajok meghatározásánál fontos ismertető bélyeg. Egyébként a két nemet igen gyakran már annyiban is meg lehet különböztetni, hogy a nőstény potroha végén petecsomót hord, amelyet azután egyszerűen a vízbe ejt. Egyébként a nőstények nagyobbak.

A Perlák valamennyien az oxigéndús folyóvizek, hegyi patakok lakói, s itt lapos testükkel könnyen rejtőznek el a kövek közé. Ha megzavarjuk őket, olykor igen ügyesen mozognak hátrafelé is. Lárváik jó úszók, ragadozók, s a kérészlárvák ellenségei. Lélekzőszerveik a víziélet idején még zártak, s így a lélekzés a vízben a bőrön keresztül, de tracheákban gazdag külső kopoltyúfüggelékek segítségével is megy végbe. Ezek a Perla-lárvákon csomókban vannak a melltájékon és a farkserték mellett elhelyezve. Az érett lárva elhagyja a vizeket, felmászik a partra s néha hosszabb ideig kóborol a szárazon, míg valamely fatörzsön, vagy kövön megnyugszik. Itt várja be további alakulását. Bőre megreped s a következő pillanatban előttünk a kész rovar, mely azonban végleg sohasem hagyja el a vizeket. Sok fajnak kopoltyúfüggelékei is vannak, melyeket mindvégig megőriz és amelyek ilyen életmódra késztetik az állatot. Ilyen fajok valósággal kettősen lélekzenek, kopoltyúkkal és tracheákkal egyaránt.