ELSŐ ALREND: Fedettkopoltyúsok (Tectibranchia)

A fedettkopoltyúsoknak rendszerint megvan még a házuk, és megvan a jobboldalon nyíló köpenyüregük is, ezek tehát még eléggé közel állanak bizonyos elülkopoltyúsokhoz, azonban héjuk is, köpenyüregük is visszafejlődhetik. A héj eltűnéséhez mintegy a bevezetést az a jelenség adja meg, hogy egy héjjal bíróknak a héja is elvész fokozatosan a szem elől, mert vagy a köpeny, vagy a láb nyúlványai föléje borulnak és eltakarják.

Az elülkopoltyúsokhoz mindenesetre a legközelebb áll az Actaeon Montf. nemzetség, mert nemcsak tökéletesen fejlett héja van, hanem abba az állat tökéletesen vissza is tudja húzni magát, sőt a nyílását még héjfedővel is el tudja zárni; de még anatómiai tekintetben is nagyon közel áll azokhoz, amit az bizonyít, hogy a pleuroviscerális connectivuma még csavarodott, holott a hátulkopoltyús csigák idegrendszerének az összes ducai a garatgyűrűben tömörülnek s így az lényegileg a tüdőscsigákéval egyezik meg.

Hasonlóképpen van külső héja az Acera-féléknek is, ez azonban már nem kemény, hanem vékony és rugalmas. A Földközi-tengerben, de az Északi- és Keleti-tengerben is gyakori képviselőjük a közönséges gömbcsiga (Acera bullata Müll.), amelyet kissé részletesebben fogunk ismertetni Meyer és Möbius kitünő műve nyomán, amelyet a Kieli-öböl hátulkopoltyús csigáiról írtak.

Az Acera bullata teste majdnem hengerded, megnyúlt; a feje laposra nyomott és elül tompított. Lábának nagy, legömbölyített lebenyei vannak, amelyek a héj legnagyobb részét befedhetik. A köpeny hátulsó végén fonálszerű függelék van. Ez a fonál a köpeny szegélyéből ered, a héj nyílásának a hátulsó zugából nyúlik ki, s az állat össze is húzhatja, meg ki is nyujthatja. Hogy mi lehet a jelentősége, egyáltalában nem tudjuk, de mindenesetre hasonlít a lapátlábúak sorába tartozó Pterotrachea farokfüggelékéhez. Nagyobb példányai mászás közben 4 cm hosszúra is kinyúlhatnak. Hatalmasan fejlett lába nemcsak mászásra, hanem úszásra is szolgál. Ha az állat a fenéken pihen vagy mászik, a láb szabad oldalsó lemezei felhajlanak és nemcsak a test oldalait fedik be, hanem a hát közepét és a héj egy részét is, sőt a két szél még egymás fölé is borul. Ha a csigát kivesszük a vízből vagy másképpen nyugtalanítjuk, egész testét úgy összehúzza, hogy a láb egészen betakarhatja. Ekkor az egész állat puha, nyálkás golyó, amelyből a védőleg összehúzódott láb csak a héj egy kis háromszögletű részét engedi láttatni. Innen származik az állat „gömbcsiga” neve.

Az Acera házán Perrier R. és Fischer H. egy nagyon sajátságos berendezést talált, amely a kagylók zárjára emlékeztet; erről majd alább még lesz szó. A tekercs, miként a Conusé, egy síkban fekszik, úgyhogy a varratvonal lapos spirálist ír le. Azonban az egyes kanyarulatok nem laposak, hanem mintegy hegygerincek módjára kiemelkednek, vonaluk természetesen szintén spirálist ír le, csakhogy magasabban a varratvonalnál. A nevezetes már most az a dologban, hogy ebben a mondjuk élvonalban hiányzik a mész, tehát a kagylók zárópántjához hasonlatosan tisztán csak rugalmas konchinból áll. Csak egészen lassanként rakódik beléje mész, a csúcstól kiindulólag, úgyhogy a rugalmasság fokozatosan mindig a legfiatalabb, a ház nyílásához legközelebb eső részekre szorítkozik. E berendezésnek a kagylók zárópántjához való hasonlóságát erősen emeli az a körülmény, hogy egészen alul, közel a nyíláshoz, az élvonal alatt egy rövid izom feszül ki az utolsó kanyarulat két, e vonal által elválasztott lapja között. Összehúzásával a két felület közelebb húzható egymáshoz és ezzel a köpeny bejárata megszűkíthető.

A Földközi-tengerben honos szép piros Gastropteron Meck. láblemezei a testhez képest még sokkal nagyobbak, és azért az állat úszómozdulatai is kiadósabbak.

A Bulla-félék más puhatestűekből, csigákból, kagylókból, agyarcsigákból élnek, amelyeket egészben nyelnek le és a gyomrukban lévő erős rágólemezeikkel zúznak szét.

A nagy Umbrella Lam. háza nagyon lapos kúpalakú; köpenye gömbded, hólyagszerű szemölcsökből van összetéve. A hólyagok nagyon különböző nagyságúak, alul, a köpeny széle mentén csak aprók találhatók, följebb már nagyon változóak, ott nagyokat és kicsinyeket vegyesen lehet találni össze-vissza, minden rendszer nélkül. Puszta megfigyeléssel semmiféle változást sem észlelhetünk a hólyagokon, ha azonban tűvel megszúrjuk őket, akkor láthatjuk, hogy 1–2 percen belül a legnagyobb hólyag is nagyon kicsivé zsugorodik össze. Kétségtelen, hogy ezek a hólyagok bizonyos időközönként megduzzadnak, majd ismét leapadnak és a bőrlélekzés szolgálatában állanak. Mikor meg vannak duzzadva, akkor sokkal több bennük a víz. Ha az ember az Umbrellát kiveszi a vízből és kiteszi a levegő hatásának, az az idegen közegre, várakozás ellenére, a legkevésbbé sem összehúzódással válaszol, mint ahogy pl. az osztriga teknőinek a bezárásával válaszol hasonló merényletre, hanem éppen ellenkezőleg héját felemeli lehető magasra, azt a sima bőrt pedig, amely míg a vízben van, el van rejtve a köpeny alá, kitárja a szabad levegőre, jobboldalán lévő kopoltyújával együtt. Csak mintegy 20 perc multán, amikor sejthetőleg száradni kezd, gondol ennek a védelmére, de nem a héj lejebbhúzásával, hanem úgy, hogy köpenyét leválasztja a héjáról és erre borul védőleg rá. Sőt a köpeny leválik a héjról köröskörül, hogy a levegő annál könnyebben be tudjon áramlani a héj alá. Az addig elrejtett tapogatók is kinyulnak. A végbélszemölcs, amelyen a végbél végződik, erősen előrenyúlik és egy serlegszerű képződménnyé lesz azáltal, hogy végbélnyílását erősen kitágítja, majd időközönként be-bezárja, egészen úgy, mint a tüdőscsigák a lélekzőnyílásukat szokták nyitni és zárni. Szóval az ember azt a benyomást meríti, mintha az állat iparkodnék testének minél nagyobb részét füröszteni a levegőben. Nyilvánvalóan csak a lassanként erősebbé váló kiszáradás és az éhség kényszeríti arra, hogy ismét visszahúzódjék szokott elemébe.

A szintén nagytermetű Pleurobranchus Cuv. (pl. Pleurobranchus peronii Cuv.) láttára nem is gondolná az ember, hogy ez is olyan gyengéd testű állat, mint amilyenek a meduzák, mert külsejével inkább valami teknősbékára emlékeztet, s egyik faja, a Pl. testudinarius Cantr. erről is kapta a nevét. Nagyon sajátságos a színezete. Tapogatói narancsszínűek, hátoldalának durva, pajzsszerű ráncai, amelyek az Umbrella szemölcseire emlékeztetnek, különböző árnyalatú barnák, egyes példányokéi végesvégig világosbarnák, másoknak egyes ráncai egészen sötétek, s az ezeket elválasztó szalagok pedig hófehérek, át nem látszók, de ezeket viszont szép karminpiros vonal boríthatja el. Mindezek a színek nem csupán díszítő színei az állatnak, hanem egyszersmind jelzői a különböző anyagi változásoknak is, amelyek az anyagcsere során lejátszódnak. A különböző árnyalatú barna a lélekzés különböző mozzanatait jelzi, a fehér szín húgysavtól ered, amely az anyagcsere során keletkezik és amely a szövetek nagy átjárhatósága következtében a barázdákban fölhalmozódik, a pompás karmin szín pedig sejthetőleg a murexid nevű anyagtól ered, ahogyan azt a kémikusok húgysavból előállítják, sőt évtizedek előtt iparszerűleg is előállították, mielőtt a kátrányfestékek gyártását meg nem kezdték.

A sokkal halaványabb Pleurobranchaea Leue nagy elevenségével tűnik fel. Nagy termete ellenére is a víz színén lehet látni, amint tovasiklik, miközben rövid nyálkafonalat választ el, de lehet látni úgyis, amint váltakozva jobbra-balra hajladozva vígan úszik tovább, ami annál könnyebben mehet neki, mert teste 98%-ban vízből állván, túlsúlya a vízzel szemben elenyészően csekély. Ez a nagy élénkség nyilvánul meg szerelmi életében is, mert a párzást mindig élénk szerelmi játék előzi meg. Hirsch szerint holt állatokból, kagylókból, saját fajtársaiból és egyebekből él; a zsákmányt egészben gyűri le.

Atlanta peronii Les.

Phizochilus antipathum Stp.

Melanopsis parreyssi Phil. és M. hungarica Korm.

Az Aplysia Gmel. nemzetségbe, amelyet tengeri nyúlnak, és nyilvánvalóan nagy szaglótapogatóiról tengeri tehénnek is szoktak helyenként nevezni, igen tekintélyes nagyságú fajok tartoznak; mi megmértük egyiket és egy fontnál súlyosabbnak bizonyult. A rokon Dolabella Lam. nemzetséggel együtt ebbe tartoznak a legnagyobb termetű hátulkopoltyús csigák. Valószínűleg színes váladéka az oka, hogy már az ókoriaknak feltűnt és mindenféle titkos italokat készítettek belőle, s még az egyik faj, az A. depilans L. faji neve is ezekre akar emlékeztetni (depilans u. i. kb. szőrvesztőt jelent). A külsőleg teljesen csupasz csiga fejét nézve, meg lehet érteni, hogy mért nevezték el a halászok tengeri nyúlnak. Négy tapogatója van, két lapos, háromszögletű, amelyeket majdnem vízszintesen nyújt ki, s amelyekkel az utat és az eleséget tapogatja ki, valamint két fölfelé álló, kanálszerű, nyúlfülhöz hasonló. Ez utóbbiak előtt van a két szem. A hát közepén találjuk a köpenypajzsot, benne gyengén ívelt, szarunemű anyagból álló vagy meszes héjjal; hátul rövid cső van, azon át jut be a víz a kopoltyúkhoz; ez utóbbinak a külső széle rendesen kiáll jobbra a köpeny széle alól. Ezt azonban és a ház nagyobb részét is betakarhatja két szárnyalakú lebeny, amelyeket az állat rendesen hullámosan mozgat. Ezeknek segítségével jól és meglehetősen kitartóan tud úszni. Mozgás közben a nyújtványok oldalt kiterjednek és elülről hátra felé haladó, durva mozgáshullámok futnak rajtuk végig, úgy, mint pl. a ráják úszóin. Ha nem zavarjuk, mikor a köveken vagy a tengeri növényeken mászkál, teste tömöttnek és keménynek, rugalmasnak látszik. Mihelyst azonban megfogjuk és edénybe tesszük, valami sötét ibolyaszínű váladékot választ ki, mely egyenletesen oszlik el a vízben s oly mennyiségben válik ki a köpeny szegélyéből, hogy az állat eltűnik benne a szem elől. De nemcsak ibolyaszínű, hanem tejfehér nedvet is választhat ki, s a festék kiválasztásában, miként látszik, nemcsak a köpeny szegélyének mirigyei és a vesék vesznek részt, hanem a kopoltyúk maguk is. Az állat a legnagyobb mennyiségű festéket választja el akkor, amikor mindjárt a kihalászása után az első durva ingerek érik, legalább is a Simroth által megfigyelt példányok soha nem választottak el többé oly bőséges festékanyagot, sőt gyakran nagyon hosszú ideig egyáltalában nem is reagáltak ebben a tekintetben, még akkor sem, ha hosszabb koplalás után bőségesen kaptak táplálékot.

Aplysia depilans L.