1. Gömbölyűfejű fókák (Halichoerus Nilsson)

A kúpos fóka (Halichoerus gryphus Fabr.)

A kúpos fóka legszembetűnőbb ismertetője a fej, illetve a koponya alakja, s az orr hossza. E miatt a kúpos fóka feje a hosszú orrú vadászkutyákéra emlékeztet. Öreg hímeknek viszont az ajkuk vastagodik meg, úgyhogy a keleti-tengeri halászok mopszli-fejűeknek nevezik őket.

A kúpos fóka az európai tengerek legnagyobb termetű fókája. A hím hosszúsága eléri a 3 m-t, súlya pedig megüti a 200–250 kg-ot, de az ilyen óriások csak kivételesen fordulnak elő. A felnőttek átlagos hossza 2.6 m, súlya pedig 175–200 kg. A nőstények kisebbek, súlyuk is csak 100–125 kg. Az újszülöttek kb. 1–1.1 m hosszúak. A felnőtt állatok bőralatti szalonnarétege tetemes vastagságot érhet el és 50 liter olajat szolgáltat. Egy hím kúpos fóka szalonnája, Nehring megállapítása szerint, 182.5 kg testsúly mellett 45.5 kg-ot nyomott. Vastagsága átlag 5 cm volt és 40 liter olajat adott. Egy másik hím szalonnájából 60 litert olvasztottak ki.

A prémkereskedelemben a kúpos fóka nem játszik nagyobb szerepet. A felnőtt hímek színe szürke fekete foltokkal, az idősebb állatok pedig csaknem teljesen feketék. A hasoldal világosabb. A nőstények színezete mindenütt, egyformán világosszürke. A csecsemőruházat sárgásfehér-színű hosszú, hullámos gyapjúból áll. Ezt a ruhát a fiatalok 7–10 napig hordják, s ezalatt nem mennek vízbe. Az újszülöttek bundáját ezután rövid szőrzet váltja fel. Ennek a fiatalkori bundának igen változó a színezete, de a jellemző szürke szín már túlnyomó benne.

A kúpos fóka az Észak-Atlanti-Oceán partlakó alakja, amely főképp Európa partjain és szigetein a La Manche-csatornától északra otthonos és Skandinávia körül egész Novaja Semljáig terjedt el. Izland és Észak-amerika partjain ritkább. Egyébként az Északi-tengerben sem mutatkozik tömegesebben. A Keleti-tengert különösen kedveli, s ott helyenként, pl. Rügen környékén a leggyakoribb fókafaj.

Elterjedési körének megfelelően a szaporodási időszak is különböző. A norvég partokon szeptember elejéig tart, a Balti-tengerben pedig február vége és március eleje közé esik. Szaporodás idején a kúpos fókák 500–600 főnyi nagy tömegekben gyűlnek össze.

Táplálékuk főképp halakból áll, a halászatra nézve tehát éppen olyan károsak, mint a borjúfóka. A halász-szerszámokból a kúpos fóka is elemeli a zsákmányt. A fenékhorgok sincsenek tőlük biztonságban, mivel tíz percig is a víz alatt tudnak maradni és száz méterre is alámerülnek.