1. Bojtosfarkú sülök (Atherura G. Cuv.)

A bojtosfarkú sülöket, vagy más néven patkánysülöket hosszabb, s ennek következtében ősibb típust képviselő farkuk, valamint kevésbbé fejlett tüskeruhájuk alapján kevésbbé jellegzetes sülféléknek kell minősítenünk. Aránylag kistermetű állatok, amelyeket rövid, csupasz fülük, négyujjú mellső végtagjaik, 5 ujjú lábuk, hosszú farkuk s részben pikkelyeikkel fölött, s végén szarunemű képletekből álló bojtban végződő farkuk jellemez. A bojt képletei nem tüskék, nem is szőrök, sőt még sörték sem, hanem inkább pergamentszerű rojtok. Ezek a képletek majd egyenletesen szélesek, majd meg többszörösen befűződöttek s ismét kiszélesedők; sűrűn egymás mellett állók, s meglehetősen messze kinyúlnak a fark végéből. Az állat hátát és két oldalát fedő tüskék rövidek, de nagyon hegyesek, s közepükön mély csatorna fut le. Köztük rövid, éles sörték állnak ki. Testük alsó oldalát szőr borítja.

A bojtosfarkú sülök földrajzi elterjedésére is jellemző az a sajátos széttagoltság, amelyet nagyon sok emlős-csoportnál figyelhetünk meg. Egyfelől ugyanis Nyugat-Afrikában, másfelől pedig Hátsó-Indiában s a szomszédos szigeteken fordulnak elő.

Az afrikai bojtosfarkú sül (Atherura africana Gray)

Afrikai bojtosfarkú sül (

Afrikai bojtosfarkú sül (Atheura africana Gray).

Előfordulási helye Sierre-Leonetől Angoláig terjed, s újabban gyakran kerül elevenen Európába is. Aránylag karcsú termetű, s legföljebb 60 cm hosszú állat; a hosszúság egyharmadát a farokra kell leszámítanunk. Lapos tüskéi hosszanti barázdákkal és kampóshegyű csúccsal ellátottak; színük a tövükön szennyesfehér, egyebütt szürkésbarna, egyesek fehérhegyűek. Ezek a tüskék mell felől hátrafelé mind hosszabbak; a vállon körülbelül 4 cm, a hátsó testen csaknem 11 cm hosszúak. A farkbojt szarulemezei sárgásfehérek. Az állat hasoldalát barnásfehér, meglehetősen tömött és puha szőr födi. Arcorra mindkét oldalán nagyon hosszú, barna, tövükön fehér bajuszsörték láthatók.

A bojtosfarkú sül életmódjáról nem sok az adatunk. Büttikofer Libériából a következőket közli róla: „Örömest üti föl tanyáját a termiták elhagyott bolyaiban, de a Cape-Mount hegység erdős lejtőin egy hatalmas fa gyökerei alatt is ráakadtam vackára. Lakásának 6 kijárója volt, amelyeket sajnálatomra nem tömtünk be idejekorán, úgyhogy a körülbelül 8 kölyök közül csak egyet sikerült elfognunk. A Cape-Mount hegység aljában, egészen a tengerpart közelében, egy másik vacokra is rátaláltunk, mégpedig hatalmas sziklák között, de lakóihoz nem tudtunk hozzáférni.” A harmadik odut egy folyó martjában, a negyediket pedig sziklában találták meg.

A fogságban megfigyelt példányok viselkedéséből arra lehet következtetni, hogy szokásaikban a többi gyalogsülökhöz hasonlítanak. Brehm sokszor látott ilyen sült elevenen, s módjában volt többet meg is figyelnie. A közönséges sül módjára egész nap lehetőleg elrejtőzik a számára készített búvóhely alomjába; napszálltakor azonban fölélénkül és nagyon fürgén tipeg lakásában. Mozdulatai egyenletesek, gyorsak és igen ügyesek. Kőtörmelékeken és egyéb tárgyakon könnyedén kúszik át, a sík talajon pedig gyorsan fut tova. Farkát gyakran föltartva viszi, tüskeruháját pedig fölborzolja. Ezt különösen haragjában szokta megtenni. Ilyenkor farkával is zörög, de sokkal kevesebb zajjal, mint a többi sülök.

Úgy látszik, a bojtosfarkú sülök nem kerülik annyira a világosságot, mint a többi rokonfaj. Igaz, nappal mindig elfordul a világosságtól, mert mintha nagy, élénk szemét csakugyan sértené a fény, de azért már alkonyat előtt előbúvik. A berlini állatkertben régebb idő óta ápolt példány teljesen megvakult, de hosszú bajuszsörtéi segítségével való tapogatódzás, és bizonnyal szaglása segítségével is mindig tájékozódott.

Az indiai bojtosfarkú sül (Atherura macroura L.)

Indiai bojtosfarkú sül (

Indiai bojtosfarkú sül (Atheura macroura L.).

Minden főbb vonását illetőleg szerfölött hasonló nyugatafrikai rokonához, de termetre nézve nagyobb. Valóban érdekes továbbá, hogy tudományos nevével (macroura = hosszúfarkú) ellentétben aránylag rövidebb a farka, mint az afrikai bojtosfarkú sülé, mert egész testhosszának csak 1/4–1/3 részével ér föl.

Lakóhelye főként Burma, Asszam, Kochinchina s Malakka félszigete. Húsa nagyon ízletes.