1. Fésűs ujjú patkányok vagy gundik (Ctenodactylus Gray)

Ezt a nemet különösen az jellemzi, hogy hátsó végtagjaik két középső ujja fésűszerű szarufogakkal és merev sörtékkel födött. Zápfogaik félig gyökeresek; járomcsontjuk olyan, mint az ugróegereké.

A gundi (Ctenodactylus gundi Pall.)

[Régi nevük: Ctenodactylus massoni.]

Gundi (Ctenodactylus gundi Pall.).

A nemzetség legjellegzetesebb képviselője az arabok gundija. Algír, Tunisz és Tripolisz lakója. Az egészben véve 17.5 cm hosszú állat fakó rozsdabarna színű, a hátán fekete pöttyözéssel. Törzse zömök és nehézkes; feje vastag, tompa orrú, füle rövid és kerekített, szeme középnagyságú; bajuszsörtéi nagyon hosszúak és merevek. Hátsó végtagjai hosszabbak, mint a mellsők. Farka csak 1.5 cm hosszú, de hatalmas sörtékkel födött. Metszőfogai gyöngék és erősen görbültek. Minden fogsorában 3–3 zápfog van; a felsők hosszasak és keskenyek, kifelé öblösek, az alsók hátrafelé hosszabbodnak és nyolcas (8) formájúak.

„A Dzsebel-Aure vadregényes völgyeiben, a beniferáh-k honában, – írja Buvry – s részben Algériának a Szaharát keletről és nyugatról szegélyező magaslatain is egy kis rágcsáló jelenik meg a téli hónapok déli óráiban, amely a kiugró sziklapárkányokról tekinget le a völgybe; annyira odalapul a sziklához, hogy egészen ahhoz tartozónak látszik. Ez az arabok gundija, amely itt a sziklahasadékokban és kőtörmelékek közt él. Éles szeme, kitűnő hallása és nagy fürgesége jellemzi; a legcsekélyebb neszre ugrálva közeli búvóhelyére menekül, amely rendesen a vadász minden kézrekerítési kísérletét meghiusítja. A sajátságos állatot leginkább reggel lehet megfigyelni. Mihelyt a kelő nap sugarai rátűznek a magas sziklafalakra, fölébred a gundi, s az állatok mindenfelől kezdenek levándorolni a völgybe és a szántóföldekre. Fürge szökdécseléssel érnek a gabonához s hátsó lábaikon ülve, s kezeikkel utána nyúlva rágják le kedves eleségük szárát és kalászait. Az állatok természetesen nem ragaszkodnak a zöld növényekhez, hanem, mint minden rágcsáló, a száraz szemet is megeszik. Mihelyt az utakon és szántóföldeken emberek mutatkoznak, a gundi eloltja szomját, s azután visszasiet búvóhelyére. Hogy évenként hány fiat szülnek, nem sikerült kipuhatolnom; de néhány nőstény fölboncolása alapján megtudtam, hogy február havában, s úgy látszik rendszerint 3 kölyket hoznak a világra. Amint hallottam, párzás idején a hímek élet-halál harcot vívnak.”

„Ámbár a gundi rejtett helyen tartózkodik, de ürege bejárójához tett lószőrhurokkal, – amelybe az állatok lába belebonyolódik – elég könnyen megfogható. Az arab férfiak nem vesződnek a kis állat fogásával, de a gyerekek nagy örömmel hódolnak a vadászat e módjának. A gundi puha húsa ízére nézve a tyúkhússal vetekszik, s nagy a keletje. Lágy, bársonyszerű bundájából pénzes zacskókat készítenek.”