6. alcsalád: Betűfogú-formák (Sigmodontinae)


FEJEZETEK

[Régebben: Hesperomyinae. ]

A betűfogúak mintegy 500 élő, s csak néhány kihalt fajt magában foglaló alcsaládja is egyike a nehezen áttekinthetőknek. Minthogy Amerikának nincsenek valódi egerei, ezeket is a betűfogúak csoportjába tartozó kistermetű rágcsálók helyettesítik. Leydekker ezeket könyvében „fehérlábú egerek”-nek nevezi, mert legnagyobb részüknek hasi oldala és végtagjai fehérek, s szerinte fogazatuk lényegében annyira egyforma, hogy valamennyit külön-külön és együttesen a hörcsögök (Cricetus) nemzetségébe osztja be.

Külső megjelenésükben nagyon elütők egymástól. Egyes nemzetségeket hosszú farkuk jellemez, s ezek inkább egerekre vagy pelékre emlékeztetnek; mások viszont rövidfarkúak, s inkább pockokhoz vagy hörcsögökhöz hasonlóak. Egyik csoportnak még tüskéi is vannak gereznájában. Thomas, a kitűnő londoni szakbúvár arra figyelmeztet, hogy Dél-Amerikában minél délebbre haladunk a Tűzföld felé, annál inkább gyérül a meleg égövi egér- és pele-félék száma, s helyükbe viszont mind gyakoribbaká válnak a hörcsög- és pocok-alakú rágcsálók. S valóban érdekes, hogy az északi félgömbön, főleg az óvilágban, ugyanerre az eredményre jutunk: minél följebb nyomulunk észak felé, annál kevesebb az igazi egér és pele, de annál inkább szaporodik a hörcsög- és pocok-félék száma.

A betűfogúak nevüket zápfogaik rágófelületén látható, összenyomott alakú S betűnek köszönhetik.