13. Hosszúarcorrú mókusok (Rhinosciurus Gray)

Az ürgemókusok és mókusok közötti átmenetet a legvilágosabban az indiai házimókusok (Funambulus Less.) és főleg a hosszúarcorrú mókusok (Rhinosciurus Gray) szemléltetik. Életmódjuk is meglepő. A Rhinosciurus (= hosszúarcorrú) nevet azért kapták e nem képviselői, mert arcorruk hosszabb, mint a többi mókusé. Úgy e sajátságuk, mint a hasonló színezésük által nagyon közelednek a rovarevők rendjéhez tartozó honfitársaikhoz, a mókuscickányokhoz (Tupaia).

A hosszúarcorrú mókus (Rhinosciurus laticaudatus Müll.)

A hosszúarcorrú mókus Malakkán és Borneón honos; megnyúlt arcorra fejének sajátságos alakot ad. Koponyája keskenyebb, mint az összes többi mókusoké, törzse a rágcsálóknál szokatlan hosszúságú; hosszú arcorra a koponya felé eső részének első felében keskenyedik s azután ugyanezen szélességben ér véget. Metszőfogai gyengébbek, mint a többi mókusé, az alsók igen hosszúak, kissé hajlottak és erősen előre dűltek. Az állat bundája világos, rókavörös színű, rajzolatok nélkül; csupán sötét, sárgásszürke farkának tövén van néhány homályos keresztgyűrű.

A lari (Rhinosciurus insignis F. Cuv.)

Ennek az állatnak a háta vörös, három hosszant lefutó csíkkal; Malakka, Szumatra, Jáva és Borneo szigeteken honos. Kúszni alig tud, sohasem látható magas fákon, és rendszerint a földön vagy a föld felszínéhez igen közel tartózkodik; legszívesebben mászkál ledöntött fatörzseken, amelynek lyukaiban és repedéseiben alszik és kölykei számára fészket készít. Igen élénk, nyughatatlan állat. Lénye bizalmas, és az erdőben sétálva, a mi vörösbegyünket juttatja eszünkbe. Elesége lehullott vagy alacsonyan termő gyümölcs. De bogarakat és rovarokat is megeszik. Szumatra nyugati partján élő maláji bennszülöttek toepeitanah-nak, vagyis mókusnak hívják, s Horsfield szerint a jávaiak is e néven ismerik; Müller és Schlegel a lari nevet sohasem hallották; könnyen meglehet, hogy ez a név félreértésen alapszik, mivel „larie” annyit jelent, mint futni, és az állat tényleg igen gyorsan szalad.