8. család: Hímesmezű madár-félék (Drepanididae)

FEJEZETEK

Akilihoa (Hemignatus Leht.)

Ez a madárcsalád tisztára a Sandwich-szigetcsoporton és a szomszédos Laysan szigetkén helyezkedik el s körülbelül 40 fajt számlál. Úgy testalkatukat, mint különösen nyelvük alakját tekintve, a mézevő-félékhez hasonlítanak, sőt némelyek már a cukormadár-félékkel és virágjáró-félékkel is közös családba sorolták őket. Igen jellemző rájuk, hogy csőrük hihetetlen eltéréseket mutat alak tekintetében. A tipikus fajok csőre, mint pl. a bíborpiros hímesmezű madár vagy Jivi (Vestiaria coccinea Forst.) csőre jó hosszú, erősen hajlott és igen hegyes. Az akihiloák neméhez tartozó fajok felső kávája vékony, igen megnyúlt és félkörben lefelé hajlott, míg az alsó káva sokkal rövidebb, néha csak félolyan hosszú. A magvágó hímesmezű madár (Loxioides bailleni Oust.) csőre igen erős és vastag, a mellett rövid, de magas és a meggyvágó vagy a papagájok csőrére emlékeztet. Színezetük rendszerint tompán zöldes és felül rendszerint sötétebb, mint alul. A hímek sokszor igen élénkszínűek s különösen a piros színt találjuk meg rajtuk. Pl. a vérpiros hímesmezű madár vagy agapane (Himatione sanguinea Gm.) hímjének kurta nyaka és feje vérvörös, szárnya és farka szürkésfekete; a tojón a vörös szín helyett sárgásbarnát látunk. A már föntebb említett bíborpiros hímesmezű madár (Vestiaria coccinea) hasonló színezetű és rajzolatú, de a vörös szín inkább sárgába hajlik.

A hímesmezű madár-félék tápláléka ugyanaz, mint a mézevőké: virágból, különösen az ohiafák (Metrosideros) kárminpiros virágjából szívják a mézet. A Laysan-szigetén előforduló Himatione fraithi Rothsch Fischer szerint virágról virágra szállva szopogatja a mézet, de amellett apró éjjeli lepkéket is fogdos, amelyeket – akárcsak valami ragadozó a zsákmányát – a lábával szokott elkapni s evésközben karmai között tartja; a lepkéknek azonban csak a lágy részeit eszi meg.

Perkins rendkívül érdekes megfigyelése szerint a Havai-szigeteken előforduló madárfajok legnagyobb részének egész sajátságos szaga van, melyet semmiféle más szaggal nem lehet összehasonlítani, de annyi bizonyos, hogy ez a szag mindig igen kellemetlen. Ez a szag Himatione-nemnél a legerősebb. Ha valamelyik fán ilyen madárcsapat kerül az ember feje fölé, akkor köröskörül tölti meg a levegőt ez a kellemetlen bűz. Különben a többi hímesmezű madárnak is ez egyik jellegzetes tulajdonsága. Ez a szag, úgy látszik, a tápláléktól teljesen független.

A hímesmezű madarak tarka tollait hazájukban már ősi idők óta mindenféle ruhadarab készítésére használják. Innen ered a nevük is. Leginkább a köpenyeket szokták ezekkel a tollakkal díszíteni, de viszont a nők hüvelyknyi vastag nyakláncokat hordanak, amelyeket tisztán ezekből a tollakból készítenek. A majdnem teljesen kipusztult „anamo” (Drepadnis pacifica Gm.) sárga tollaiból készült gálaruhát is csak a király és a legelőkelőbb főnökök hordhatták. Mióta az anamo kipusztult, ezekre a díszcélokra „mohó” vagy „oó” nevű valódi mézevőnek (Acrulocercus nobilis Merr.) az oldalt meghosszabbodott, sárga melltollait használják.