Mézmadár (Nectarinia Ill.-Hedydipna.)

A mézmadár-féléknek mintegy 12 faja él Afrika délkeleti steppe-vidékein. A nemzetség jegyei a következők: A csőr inkább rövid vagy csak középhosszú; a hímek tollazata fémfényben ragyog; legfeltűnőbb jegyük azonban az, hogy a hímek két középső farktolla szalagszerű és jóval hosszabb, mint a többi.

A zománcos mézmadár (Nectarinia metallica Lcht.)

Zománcos mézmadár (

Zománcos mézmadár (Nectarinia metallica Lcht.).

Csőre alig akkora, mint a fej hossza és kissé hajlott. A hím feje, nyaka, háta és válla fémfényű zöldszínű, alsó teste élénksárga. A mellén lévő öv, valamint a farcsík ragyogó ibolyaszínű, az evező- és kormánytollak kékesfeketék. A szem barna, a csőr és láb fekete. A tojó felül világos olajbarnás, alul kénsárga; az evező- és kormánytollak halvány szegéssel. A fiatalok anyjukhoz hasonlítanak, de még fakóbbak.

Ennek a szép madárnak tulajdonképpeni hazája Északkelet-Afrika. Ez az első trópikus madár, amellyel találkozik az északról érkező utazó, aki Afrika belseje felé igyekszik. Amikor a legperzselőbben tűz a déli nap, amikor minden más madár menekül a hőség elől, akkor ő a legelevenebb. Egyéb madaraktól nem fél és az embert is igen közelre bevárja; nyugodtan állja a megfigyelést. Fészkét igen bajos megkülönböztetni egyéb rokonainak fészkétől. Rendesen az oldalt kinyúló ágak végső nyúlványain függenek s többnyire nem túlmagasan, sőt néha olyan alacsonyan, hogy kézzel elérhetők, viszont néha meg egyenesen a fák sudara táján. A fészek többé-kevésbbé kerekded, tojásalakú, néha hengeres és ilyenkor fent is lent is gömbölyített. A bejárólyuk a felső felén oldalt nyílik. Főanyaga növényi gyapot és pihe, s ezekből vannak összeszőve-fonva a fészek falai. Belsejét szőrszálakkal, pókhálóval és virágrostocskákkal béleli ki. Előszeretettel úgy függeszti fel a fészkét, hogy a bejáróját valami levél eltakarja. Dacára annak, hogy mind a két szülő szorgalmasan épít, mégis körülbelül két hétre van szükségük, míg művészies kis hajlékukat elkészítik.

A kardcsőrű nektármadár (Cinnyris falkensteini Fisch. et Rchw.)

A mézmadár-félék legnagyobb része a nektármadarak (Cinnyris Cuv.) nemzetségébe tartozik.

Reichenow mintegy 70 fajt sorol ide, melyek közül 43 Afrikában honos, a többiek Madagaszkár, India és Ausztrália lakói, sőt kettő a palearktikus vidéken fordul elő és pedig Afganisztánban, Beludzsisztánban, Perzsia keleti és Palesztina déli részén. Fő ismertető jegyük hosszú kardszerűen hajlott csőrük és rövid csapott végű vagy kerekített, kivételesen lépcsőzött farkuk. A láb és a csőr mindig fekete.

A kardcsőrű nektármadár tulajdonképpen egyik alfaja a Cinnyris venustus Shaw törzsfajának, mely Szenegambiától Gabunig fordul elő. A hím feje és háta kékes vagy fémes zöldszínben ragyog; kantárja, álla és torka felső része bársonyfekete; begye ragyogó ibolyásvörös, a has felől fekete szegéssel. Alsó teste élénksárga, elmosódott narancssárga futtatással. Evezőtollai és a nagy szárnyfedők feketebarnák; farktollai kékesfeketék acélosan ragyogó szegéssel.