13. család: Pintyfélék (Fringillidae)

FEJEZETEK

A pinty-félék az éneklőmadarak egyik legnépszerűbb családját alkotják. Sharpe „Handlist”-je 139 nembe osztott 1187 fajt és alfajt sorol fel. Csőrük kúpalakú, vastagsága nagyon változó, tövén többé-kevésbbé feltűnő duzzadással. A felső káva gyakran valamivel hosszabb az alsónál, mely fölött kissé kampósan hajlik át; némely fajoknál a kávák keresztezik egymást; a kávák élei egész a szájzugig behajlók; az alsó káva olykor fogazott. Lábuk nem nagyon hosszú, ujjaik többnyire rövidek és valamennyi fajnál gyenge karmokkal ellátva. A csűd hátsó részén a pikkelyek síma lemezzé forrtak össze, elől azonban pikkelyes. Farkuk mindig rövid, vagy legfeljebb közepes hosszú. Tollazatuk – kevés kivétellel – jól símuló.

A pinty-félék előfordulása kiterjed majdnem az egész földkerekségre. Kivételek az ausztráliai régió, vagyis a Molukki- és Pápua-szigetek, Ausztrália, Óceánia, Tasmánia és Új-Zéland. Az északi fajok közül sok a költöző, míg a tropikus és szubtropikus vidéken előfordulók valamennyien állandó madarak. De vannak olyan fajok is, melyek nyáron át hóborította vidéken élik szűkös életüket s nevelik fiaikat, s mégsem vesznek búcsút hazájuktól, bármily kemény tél is szakad rájuk. A költözők visszaérkezésükkel nyomon követik a hó eltakarodását s hazájukat csak akkor hagyják el, amikor a tél már beköszöntött.

A pinty-félék nagyon ügyesen futnak, vagy jobban mondva ugrálnak, s jól repülnek; énekük általában kellemes, de vannak közöttük valóban kiváló énekesek is. Meglehetős szaporák, hogy helyrehozzák azt a sok veszteséget, mellyel minden rendű-rangú ragadozó tizedeli állományukat. Néha az ember is ellenük fordul, hogy termését, veteményeit megvédje. Nagy általánosságban azonban nincs mit szemükre vetnünk, mert hiszen kárukat rendszerint csak kivételesen, hellyel-közzel és csak bizonyos időben látjuk. Hasznot ellenben annál többet hajtanak. S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy élénkségükkel, kedves sürgés-forgásukkal, meg énekükkel mennyire felvidítják környezetüket. Minthogy igénytelenek és könnyen szelidülnek, azért sokkal alkalmasabbak a kalitkában való tartásra, mint az ehhez a rendhez tartozó többi madárfajok. Már ősidők óta ott voltak az ember körül, mint a ház környékének lakói és mint kedves szobatársak; némelyik itt-ott még a fülemilénél is nagyobb becsben van s sok madárkedvelő valósággal bálványozza őket. Az egyik faj, a közismert kanárimadár valósággal háziállat lett s mint ilyen eljutott a földkerekség minden tájára, ahol kellemes énekében a kunyhó gazdája éppúgy gyönyörködik, akár a padlásszobák vagy a fényes paloták lakója.

Ennek a családnak alcsaládokra való felosztása, ami azelőtt volt szokásban, pl. sármányok, igazi pintyek, magtörők alcsaládjára, s amely felosztás az európai fajokat tekintve egészen elfogadhatónak látszott, Ridgway legújabb tüzetes vizsgálatai alapján nem állhatja meg a helyét.