TARTALOMA

Atii, Attii

egy plebejus család. – 1. T. At Labienus, néptribunus 63 Kr. e. egy törvényjavaslattal visszaszerezte a népnek a papi választást Sulla törvénye ellenében. Suet. Caes. 13. Rabirius ellen mint vádló lépett fel Saturninus meggyilkolása miatt, de tulajdonképen Caesar érdekében. Suet. Caes. 12. Később (58) Caesar alvezére lett, kit mindannyiszor helyettesített Galliában, valahányszor Caesar Rómába ment. Legelőször itt a tigurinusokat verte meg, azután (54) a trevirusokat a remusok országában. Caes. b. g. 5. Páris (Lutetia) ellen vonulva (52) az ellenséget, a mely maga gyujtotta fel azt, újra megverte. Caes. b. g. 7, 57–62. Ugyanekkor Caesar Labienust Gallia Togatába küldte, a ki itt a trevirusokat újra megverte egy lovas ütközetben. Caes. b. c. 3, 71. Cic. ad fam. 14, 14. 16, 12. ad Att. 7, 11. Ugyanezen Galliában Caesar Labienust teljhatalommal ruházta fel, de az önhitt és háladatlan alvezér mégis áttért Pompejus pártjára és 49-ben mint ennek alvezére Görögországban szerepel, de Pharsalusnál megverik, Corcyrába szökik, innen Cyrenébe s aztán Africába. Cic. div. 1, 32. Dio Cass. 42, 10. Plut. Caes. 52. Itt két év alatt egy hatalmas hadsereget szervezett, melynek élén nem sikertelenül állott ellent Caesarnak Ruspinánál (Caes. b. Afr. 13–18. Plut. Caes. 52), de Thapsusnál újra megverték, s innen Hispaniába ment át Pompejushoz. Dio Cass. 43, 30. 38. Flor. 4, 2. Részt vett a csatában Mundánál is Caesar ellen; de midőn ütközet közben a sort elhagyta, hogy Bogudes király ellen forduljon, e fordulatot félre értve a többiek futásnak eredtek. Ugyan e csatában el is esett. Levágott fejét Caesarnak bemutatták. Caes. b. Hisp. 31. – 2. L. At. Labienus, az előbbinek fia, a polgárháborúban Brutus és Cassius pártjára állt. Ezek számára Orodeshez, a parthusok királyához ment segítségért. Antonius hanyagsága hallatára egészen Orodes szolgálatába állt s ennek fiával Pacorusszal betört Syriába, több várost elfoglalt s a rómaiakat megverte. De 39-ben ellene küldte Antonius alvezérét P. Ventidiust; ez elől megfutott egész a Taurus hegyig. A parthusok is cserben hagyták Labienust és L. megszökött Ciliciába. Embereink nagy részét megölték s ő is Demetriusnak, Caesar szabadosának a kezébe került, a ki alkalmasint meg is ölte. Vell. Pat. 2, 78. Just. 42, 4. Plut. Ant. 33. Dio Cass. 48, 24. – 3. P. At. Varus, praetor, 51-ben Kr. e. Pompejustól Africát kapta tartományul s a polgári háborúban hű követője lett. Először is Picenumot védte Caesar ellen (49). Cic. ad Att. 7, 13, 7. Caes. b, c. 1, 12. De ennek közeledtére Görögországba ment s innen Africába, a hol két ezredet alakított. Caes. b. c. 1, 31. Sikerült Tubero kikötését megakadályozni, de vereséget szenvedett Caesar alvezérével Curióval szemben Uticánál (49). Caes. b. c. 2, 23–36. A pharsalusi csata után (48) a hajóhad élére állt s ezzel Cn. Pompejushoz ment Hispaniába, de a tengerparton Cartejánál Didius megverte (Dio Cass. 43, 31), azután Mundánál elesett s fejét Caesarnak bemutatták. Caes. b. c. 2, 105. b. Hisp. 31. – 4. M. At. Balbus, propraetor Sardiniában (62 Kr. e.) és praetor (59). Mint ilyen a telekosztást vezette Campaniában a nép közt. V. ö. Cic. ad Att. 2, 12, 1. Neje volt Caesar testvére Julia, s leánya volt Atia, kit nőül vett Cn. Octavius; s így nagyatyja lett Augustus császárnak. Vell. Pat. 2, 60. Suet. Oct. 61. – 5. L. Attius, jobban: Accius, szomorújátékiró, született 170 Kr. e. és meghalt 94-ben. Darabjai közt 73 czímet sorolnak fel, melyek közt leghíresebbek Atreus, Epigoni, Epinausimache, Philocteta, Telephus. Ezekből itélve szomorú jellemű tárgyait a hitregéből válogatta, a melyekben női szerepek nagy tért foglaltak. Mintája volt Sophocles. De római anyagtól sem idegenkedett, minő Aencadae sive Decius, melynek tárgya az ifj. Decius Mus (295. Kr. e.), és Brutus, melynek tárgya Tarquinius Superbus elűzetése és a consulok beigtatása. Irói dicséretét és méltatását v. ö. Hor. ep. 2, 1, 15. Ov. amor. 1, 15, 19. Cic. Planc. 24, 59. Egyéb termékei voltak Didascalica 9 könyvben, kötött alakban, színi előadások idejéről, módjáról és sikeréről s a közreműködő színészekről; az irodalmi és műtörténeti Pragmaticon libri, hasonlóan kötött alakban. Méltatását l. a római irodalomtörténetekben. – 6. Attius Labeo, szószerinti fordítója a homerusi költeményeknek.

V. I.