Bellerophontes, Bellerophon

BellerojonthV, Bellerojwn, az istenek különös kegyében álló hős, Posidonnak, mások szerint Glaucus corinthusi királynak fia, Sisyphusnak unokája. A nevéhez fűződő regék szerint eredetileg Hipponousnak hivták, de mivel a corinthusi Bellerust megölte, azontúl megmaradt B.-nek. Hogy a gyilkosságtól megtisztuljon, vezekelni Argosba menekült, Protus királyhoz. Ennek felesége Antea (vagy Sthenoboea) a deli ifjut bűnre akarta csábítani és mikor a szűzies lelkű B. a csábításnak ellenállott, bevádolta férjénél, a királynál, a ki erre B.-t elküldötte apósához, Iobates lyciai királyhoz. Egy levelet is adott vele, melyben titkos jelekkel (shmata lugra) az volt megírva, hogy átadóját meg kell öletni. De Iobates ezt nem akarta megtenni, hanem más módot szerzett B. vesztére, ráparancsolt ugyanis, hogy ölje meg a Chimaera (l. ezt) nevű szörnyeteget. B. a súlyos feladatot szerencsésen megoldotta, a miben nagy segítségére volt a Pegasus nevű szárnyas ló (a 162. á. a római Spada-palotában levő gyönyörű dombormű képét mutatja, melyen B. a Hippocrene forrás mellett itatja a Pegasust), Iobates látván, hogy B. a veszedelmet elkerülte, egyre nehezebb és nehezebb feladatokat tűzött ki neki (a solymusok és amazonok leküzdését), utoljára pedig válogatott emberei által lest vetett neki. Mikor mindez hasztalan volt, Iobates felismerte, hogy B.-t az istenek pártolják, megosztotta vele uralmát és férjhez adta hozzája egyik leányát: Philonoét, mások szerint Anticleát vagy Cassandrát. Ettől B.-nak három gyermeke született (Isander, Hippolochus és Laodamia). B. később életét a hitrege kevésbé szerencsésnek mondja. Az istenek kegyét elveszítve kerülte az embereket s búsan bolyongott szerte a világon. A költők szerint megkisérlette, hogy a Pegasuson az égbe emelkedjék. Ezért a merészségeért Zeus egy darazsat küldött a Pegasusra, mely az utóbbit olyan dühbe hozta, hogy B.-t levetette magáról, a ki megbénult és megvakult. Pindar. Olymp. XIII, 60 skk., Isthm. VII. 44; Homerus, Ilias,VI, 152 skk. B. igazi lényére nézve valóságos isten, lényeges alakja a görög ősvallásnak. Tiszteletének fészkei a Pleoponnesusnak északkeleti sarkában voltak (Argos, Sicyon, Troezen, Corinthus). Innen származott el Kis Ázsiába, kivált Lyciába, de az ión gyarmatokba is. Természetfölötti jelentőségét korán elveszítvén, csakhamar heros lett belőle, a kit különösen Lyciában tiszteltek. De azért volt Corinthusban is külön helye, még pedig a Craneum nevű szent cziprusligetben; a Pegasus révén pedig szoros kapcsolatban állott Posidonnal, miért is nem lehetetlen, hogy egész alakja Posidon egyik melléknevének (P. ippioV) önállóvá fejlesztéséből támadt. A mythologiai kézikönyvek idevágó szakaszain kívül v. ö. H. A. Fischer, B. (Lipcse, 1851).