Bona Dea

(lat. a jó istenasszony), eredetileg különféle istenalakoknak mellékneve, később önálló mythologiai alak, a kit Opsszal, Faunával stb. olvasztottak össze. Tiszteletében nagyon sok volt a mystikus elem, a mely erősen emlékeztetett a Demeternek kultusára. Temploma az Aventius hegy lejtőjén állott, a hol május havában tartották meg a neki szentelt hivatalos ünnepséget. Voltak azonban kisebb, sőt magánjellegű templomai is, melyekhez a gyógyítással foglalkozó papnők egyesületének (collegia bonae deae) működése fűződött, a kik első sorban szintén csak asszonyokat gyógyítottak. Társadalmilag legfontosabb azonban az az éjjeli ünnepség volt, melyet a római matronák és férjes asszonyok tartottak az ő tiszteletére, évenkint egyszer (úgy látszik többnyire deczember havában) valamelyik főrangú állami tisztviselő (consul vagy praetor) házánál. Az ünnepségen a Vestaszüzek is résztvettek, a férfiaknak ellenben az ünnepélyen való részvétel szigorúan tilos volt. Azért bűnhődött olyan szigorúan Clodius (lásd Claudii¸ 20), a ki a tilalom ellenére egy hárfás leány álruhájában az ünnepség színhelyére behatolt. Cic. ad. Attic. I, 13. II, 4. Később a Bona Dea tisztelete a provinciákban is elterjedt, egyuttal azonban veszített jellemzetes voltából, sőt lassankint helyi genius (Tutela loci) lett belőle, kinek a gazdálkodáshoz és természethez is voltak vonatkozásai. Épen ilyen határozatlanok és elmosódottak az istenasszonynak képzőművészeti ábrázolásai is. Míg a római titokzatos tisztelet istennője a források szerint királyi pálczát tartott kezében (Macrobius, I, 12, 23), mellette pedig kigyó volt látható (Plutarch. Caes. 9. v. ö. Corpus Inscript. Lat. VI, 55), addig egy reánk jutott albanoi szobrocska Bona Deát úgy mutatja be nekünk, mint teljesen felöltözött trónoló asszonyt, baljában bőségszarvval. V. ö. Gerhard, Agathodaemon und Bona Dea (akad. értek. Berlin, 1847); Motty, De Fauno et Fauna, sive Bona Dea eiusque mysteriis (Berlin, 1840); Guidobaldi, Damia o B. D. (Nápoly, 1865).