Brigetio

elsőrangú táborhely Pannoniában, a Duna jobbpartján. Igy nevezik általában a feliratok, köztük a hivatalos jellegű mérföldkövek is, csak a CIL III S. 11342 mérföldkövön olvassuk Breg., továbbá u. o. 10533 Bregetionesium. Ellenben a többi irott forrásban túlnyomó a Bregetio alak, így Ptolemaeusnál (II 14 3 Brigaitiwn), az Itin. Antoniniben (p. 246. 262. 263. 264. 265), a Notitia dignitatumban (p. 96), Ammianusnál (XVII, 12, 21); a tabula Peutingerianán Brigantio, Victornál (epit. 45, 8) Bergentio s Idatiusnál (ad a 375) castello Virgitione, stb. formákkal találkozunk. – Az Itinerarium Antonini szerint Brigetio 30 r. mérföldre feküdt Arrabonától (Győr), ugyanakkora távolságra van az Arrabo folyó torkolata Brigetiótól a peutingeri táblán s egy győri mérföldoszlopon is (CIL III 4639 = 11343) annyi a távolság Brigetiótól. Az Itinerarium Antonini még hozzáfűzi, hogy Brigetio a legio I adjutrix állomása s ugyanezt jegyzi meg róla Ptolemaeus is. Ezek szerint Brigetio csak a mai Ó Szőny mellett állhatott a helyét máig jelentékeny épületmaradványok jelzik, melyekben temérdek sok bélyeges tégla és kőemlék az I. segédlegio nevével kerül napfényre. Ép oly fontos az Itin. Antonini azon másik adata, mely szerint Brigetio és Crumerum (Nyerges Újfalu) között a távolság 18 r. mérföld. Ugyenezen forrás szerint még Sopianae (Pécs) felől is vezetett út Brigetióba, de mérföldoszlopok csak a dunaparti út mentén állottak s ezeken a távolságot mindkét irányban Brigetiótól számították. Aquicum felé a legtávolabb eső mérföldkő Csévnél került elő, 33 mérföldszámmal. Egy mérföldkő sem régibb azonban Caracalla uralkodásánál (CIL III S. 11343 = 4369, 212-ből), sőt általában a legrégibb felirat Brigetio vidékéről, a kis-igmándi (CIL III s. 11077 = 4356), 134-ből való. Pedig Brigetio mint római telep régibb, már az I. században kellett a legio állomásává lenni, minthogy Aquincum is már akkor lett azzá. Minden valószinüséggel Domitianus quád-sarmata háborúja alkalmával (Kr. u. 88–92) történt, hogy a rómaiak megerősítették, lévén stratégiai tekintetben Brigetio a legalkalmasabb pont, honnan a Vág és Nyitra völgyein leereszkedő quadusok ellen védekezhettek. A CIL III S. 11365 bélyeges tégla (V(exillationes) l(egionum) XIIII et XV) alighanem összefügg a tábor építésével. Hogy a legio XIV gemina hosszabb ideig tartózkodott Brigetióban, igazolja még a CIL III S. 4299 felirat, mely egyik centuriójától ered s a 11029 sirfelirat, melyet a legio bucinatora egy Sisciából származó közkatonatársának készíttetett. Ezen utóbbi felirat szükségkép az I. századból való. A II. század elején kellett aztán Brigetióban megfordulnia még a XI. Claudia p. f. (Domaszewski, Arch. Ep. Mith. X. 28) s 106 után a XXX. Ulpia (CIL III 4663. S. 10974. 11370) legioknak. A legio I adjutrix Trajanus uralkodása elején még Felső Germaniában (Dessau, Insript. Lat. I 2286) van, onnan egyenesen megy a daciai háborúba s csak 114–117 körül hagyhatta el Daciát, hogy Brigetióban megtelepedjék, a hol aztán megmaradt, a míg csak a rómaiak végkép ki nem vonták a helyőrséget Pannoniából. V. ö. Not. imp. occ. p. 96: praef. leg. I adiutricis coh. V partis superioris Bregetione. Szomszédja az aquincumi táborban a legio II adjutrix volt, véletlenül ugyanaz, melynek keletkezése az övével egészen megegyezett. Mindkettő ugyanis Rómában a flottalegénységből került ki s megkapta a sast anélkül, hogy katonái római polgárok lettek volna. Mint Tacitusból kétségtelenül kitünik (hist. I 6: inducta legione Hispana, remanente ea, quam e classe Nero conscripserat, plena urbs exercitu insolito), az első segédlegiót Nero 68-ban alkotta Galba ellen. Nero öngyilkossága után Galba aztán 68 decz. 22-én (CIL III D. IV. V. VI) a kiszolgált katonáknak polgárjogot adott ugyan, mégis a legio Othóhoz pártolt, mert nem felejthette el azt a kegyetlenséget, melylyel egykori bajtársaival Galba elbánt. Hűségéről és bátorságáról fényes bizonyságot tett Palcentiánál, hol elsőnek ütközött meg Vitellius csapataival. Kevesebb szerencsével harczolt Bedriacumnál. Hogy mennyire félt tőle Vitellus még akkor is, miután győztes lett, mutatja, hogy Hispaniába küldte, ut pace et otio mitesceret, mint Tacitus (hist. II 66. 67) megjegyzi. Ezért nem vehetett részt a Vitellius és Vespasianus közötti küzdelemben, de még mielőtt hirét hallotta, hogy Vespasianus győzött, pártjára állott. V. ö. Jünemann, De legione I adiutrice, Leipziger Studien XV 1–39. Vespasianus aztán áthelyezte Felső Germaniába, táborhelyül Morgontiacumot (Mainz) jelölvén ki számára. A Henzen által közölt 5439 felirat, mely szerint Nerva a legio egyik tribunusát a suevus háborúban tanusított bátorságáért megjutalmazta, csak úgy érthető, hogy nem az egész legio, hanem legfölebb egyik osztálya jött a Dunához segítségül. – Brigetio eredetileg Felső Pannoniában feküdt s így nem tartozhatott az I. segédlegio sem ugyanazon helytartó alá, melyhez a legio II adjutrix. De Caracalla alatt, midőn Alsó Pannonia élére consularis helytartó állíttatott, Brigetiót Alsó Pannoniához csatolták s ettől kezdve a két legio is együttesen szerepel. CIL III 3524: scola speculatorum legionum I et II adiutricium piarum fidelium Severianar(um) refecta, 228-ból. A legio I adjutrix emlékei nem szorítkoznak kizárólag Brigetio területére; feladata lévén nemcsak a határt megvédeni, hanem a tartomány belsejében is a biztonságról gondoskodni, megmagyarázható, hogy nyomaival Brigetión túl, távolabb eső helyeken találkozunk, így Asszonyfán (CIL III 4655), Tapolczafőn (u. o. S. 10956), Lesencze Tomajon (u. o. 4129), Tatán (u. o. 4655. 4279), Környén (u. o. 4277 = S. 10965), Bajnán (u. o. 3660), Almáson (u. o. 3396 = S. 10962), Duna Pentelén (u. o. S. 11345), Puszta Fövenyen (u. o. S. 11345). Másrészt a hogy Aquincumban találkozunk a legio I adjutrix nyomaival, úgy Brigetióban nem lephetnek meg a szomszédos legiók emlékei, így a Vindobonában állomásozó legio X geminától téglák (CIL III S. 11352), a II. segédlegiótól pedig a 4311 és S. 10987 kőfeliratok. A segédcsapatok közül a cohors I Thracum (u. o. 4316) s az ala III Augusta Thracum (u. o. 4321. S. 11020) mutatható ki Brigetióban. Hogy a dunai hajóhadnak is volt Brigetióban állomása, kitünik a CIL III 4319 feliratból: T. Flavio V… trierar[chae] class. Fl(aviae) Pann(onicae) exbf. c[os]. A legio IIII Flavia egyik centuriójának siremléke Brigetióban azért figyelemre méltó, mert ezen legiónak tábora Felső Moesiában feküdt, de érthetővé teszi Brigetio kivételes helyzete a Dunán túl lakó barbárokkal szemben, kiknek legyőzésére sok esetben maga a legio I adjutrix alighanem elégtelennek bizonyult. A veszély bizonyára nem egyszer a császárokat is Brigetióba vezethette, igy I. Valentinianusról tudjuk, hogy 375-ben a szélhüdés éppen Brigetióban vetett véget életének. – A castrum helye még ma is könnyen felismerhető Ó Szőnytől keletre (167. á.) A nép Pannoniának nevezi. Három oldalon töltés és árok szegi, a negyedik oldalát elsodorta a Duna. Hosszúkás négyszögű alakja van, a keleti oldala a Duna felé beugrik. Hossza mintegy 700 m., legnagyobb szélessége 490 m., a dunai oldalon 45 méterrel kevesebb. A hol a mai országút szeli át, ott ment a római korban is az út; a kapukat félkörű tornyok védték s úgy látszik, hogy közönként ilyenekkel volt ellátva a keleti és déli várfal is. V. ö. Rómer, Pannonia területén Magyarországban fenmaradt nehány római várnáról. Arch. Közl. III 45–49. Berkovics, Ásatásom az Ó Szőnyi római táborban. Arch. Ért. 1886. 392. 1. – Brigetio, neve után következtetve, eredetileg celta telep volt, de nem lehetett jelentékeny; míg ugyanis más helyekről a celta nevek nagy számmal ismeretesek, brigetiói sirköveken alig találkozunk velök. Nyilván kezdettől fogva túlszárnyalták a canabae V. ö. Aquincum s Apulum. Az egyetlen felirat, mely vonatkozásban áll velök, az első segédlegio egyik veteranusáról emlékezik meg, ki a canabák magistere volt. CIL III 4298; qui magistrat. Mint municipiumot sűrün emlegetik a feliratok, a mivé azonban a várost csak Caracalla emelhette. CIL III S. 11007: mun. Brig. Antoniniani. Hogy későbben coloniává is lett, bizonyítja a CIL III 4335 felirat. A tisztviselők közül csak egy, a municipium duumvirje ismeretes (CILIII 4334), míg a municipium decuriói sürün előfordulnak (CIL III 4294. 4334. 4336. S. 10533. 10534. 11046), egy esetben pedig a colonia decuriójáról van szó. U. o. 4335. Az augustales minden egyes esetben a municipiumból valók. (CIL III 3355. 4322 = 11027. 4323. 4330. S. 11007. 11045. A 10982 feliraton említett Tolenses nyilván valamely Brigetióhoz attribuált falu lakói voltak. A mesteremberek collegiumai közül egyet sem ismerünk Brigetióból, a CIL III 4272 feliratban említett collegium ifjusági egyesület lehetett, egy másik pedig Juppiter tisztviselőiből alakult s volt első magistere. CIL III S. 10994. A 11042-ben említett scola collegii is egy vallási egyesület helyisége volt, melyet abból a pénzből vettek, melyet Q. Ulpius Faventinus. a collegium atyja, a rózsaünnepekre (rosalia) és sirja elkészítésére adott. A scola tubicinum 229-ben Minerva tiszteletére oltárt emelt. CIL III 10997. A Brigetióban tisztelt istenségek között feltünő a keleti istenségek kevés száma, a legjellemzőbb delicatio (CIL III 4300): deo soli Alagabal. Ammudati. Másrészt annál gyakoribb a pannoniai házi isten Silvanus. Külön megemlítendő a CIL III 4288: Genio commerci et negotiantium szentelt oltárkő Primitiustól, Julius Proclus bérlő rabszolgájától. – Brigetio topographiájának tüzetesebb megállapítására nézve, nevezetesen, hol feküdtek a canabae, hol a temetők, sőt még a castrum átkutatása érdekében is eddig nem sok történt, annál többet túrtak büntetlenül az avatatlanok, nem más czélból, mint hogy az értékesebb tárgyakat a földből kiszedjék s tovább, különösen Bécsnek eladják.