Calvisii.

– 1. C. Calv. Sabinus, 48-ban Kr. e. Caesar mint legatusát Aetoliába küldötte, hol L. Cassius- és C. Fufius Calenusszal egyesülve megtisztították azt a pompejuspártiak maradványaitól (Caes. b. c. 3, 34, 2; 35, 1; 55, 1); majd elnyerte a praeturát és utána Africa vetust kapta provinciául, melyet Caesar halála után Antonius is neki osztott ki. Cic. Phil. 3, 10, 26. Provinciáját azonban nem foglalhatta el többé, mert a senatustól küldött helytartó, Cn. Cornificius ült belé. Cic. ad fam. 12, 25, 1. A 39. évben consul volt, a következőben pedig Augustus hajóhadának vezére; mint ilyen Cumaenál csatát vívott, mely bár eldöntetlen maradt, mégis lehetővé tette neki Augustus flottájával az egyesülést. 37-ben a Pompejustól Augustushoz pártolt Menodorus árulása kikerülte figyelmét s ezért állását elvesztette ugyan, de Octavianus barátságát továbbra is megtartotta. App. b. c. 5, 81 kk. 5, 96. Plut. Ant. 58 k. 28-ban diadalmenetet ült ex Hispania, melynek helytartója volt. CIL. I² p. 77. – 2. C. Calv. Sabinus, tán az előbbinek unokája, Kr. u. 26-ban consul. Tac. ann. 4, 16. Tiberius alatt a felségsértés vádja alól (Celsus) nagy nehezen megmenekült (Tac. ann. 6, 9), Caligula alatt azonban pannoniai helytartósága (Tac. hist. 1, 48. Plut. Galba12) után hasonló vád következtében nejével Corneliával öngyilkosság útján menekült az elitélés elől 39-ben. Dio 59, 18, 4. – 3. C. Calv. Sabinus. Seneca említi (ep. 27, 5 kk.), hogy egy ily nevű gazdag ember képzett rabszolgáival szellemes görög idézeteket sugatott magának lakomák közben; valószínüleg azonos azzal, ki Ituriusszal Agrippina, Nero anyja vádlójaként lépett fel 55-ben Kr. u., mire Nero számkivetésbe küldötte, melyből csak 59-ben térhetett vissza. Tac. ann. 13, 19 kk. 14, 12. – 4. Flavius Calv., M. Aurelius alatt Aegyptus helytartója, ki később, Kr. u. 175-ben, Avidius Cassius fölkeléséhez csatlakozott s e miatt számkivettetett. Dio Cass. 71, 28, 3.