Carnuntum

elsőrangú katonai állomás és város Felső Pannoniában. Helyét a Duna jobb partján, a mai Petronell és Deutsch Altenburg helységek területén a római maradványok óriási halmaza jelzi, épületek, föliratos kőemlékek, az utóbbiak között olyanok, melyeken neve Car(nuntum) CIL III 4495) és Kar(nuntum) (u. o. 11139) alakokban fordul elő. Teljesen kíirva találjuk nevét egy africai (CIL VIII 2675: Carnunto) s egy ó-szőnyi (CIL III 11019: Karnunto) feliratos kövön. Mérföldmutatók eddig csak a Carnuntumot Vindobonával (Bécs) összekötő útvonalról ismeretesek; a 7 közül 6 (CIL III 4641–466) ugyanazon helyen (Klein Schwechat) került elő s ugyanazon távolságot jelző számmal van ellátva (a K. m. p. XXI). De ezen útvonal kelet felé a Duna jobb partján Brigetióig s tovább ment. Tab. Peuting Itiner. Ant. 247. A harmadik s legjelentékenyebb útvonal Carnuntumot Savarián s Poetovión át Italiával kötötte össze. Tab. Peut. Itiner. Ant. 262. Ez az út aztán északnak a Morva völgyén át egészen a Keleti tenger partjáig vezetett, s Carnuntum kereskedelmi jelentőségét mutatja, hogy már Nero idejében a távolságot a Keleti tengerig Carnuntumtól számították. Plinius h. n. 37, 3, 45. Még nagyobb volt azonban Carnuntum jelentősége strategiai szempontból. Már Tiberius Kr. u. 6-ban a legalkalmasabb pontnak találta, hol a Dunán átkeljen, hogy Marobduust megtámadja. Vellejus szerint (II 109, 3, locus Norici regni) Carnuntum ekkor még Noricumhoz tartozott. De midőn a pannoniai hóditás elérte a Duna vonalát s ennek biztosítására helyőrségre volt szükség, Carnuntum s vidéke Pannoniához csatoltatott. Sírfeliratok a legio XV Apollinaris katonáitól már Claudius császár előtti időből ismeretesek Carnuntumban (Bormann, Die älteste Gräberstrasse von Carnuntum, Arch. Epigr.Mitth. XVIII S. 222); 63-ban azonban elhagyja ez a legio Carnuntumot, de Jeruzsálem bevétele után megint visszatér s 73-ban, mint a CIL III S. 11194–11196 feliratok bizonyítják, új tábort épít, vagy a mi valószinűbb, csak restaurálja a régit. Ez a tábor még ma is könnyen felismerhető a «Burgfeld» nevű magaslaton. Három oldalát 3–5 m. mély s helyenként 20 m. széles árok jelzi. A Duna felé eső oldalát a folyó hullámai elnyelték. Dőlt négyszöget képez, melynek hossza körülbelül 400 m., szélessége 350 m. A rendszeres ásatások 1877 óta több helyütt napfényre hozták a várfalat, továbbá a porta decumanát mindkét tornyával. A tábor belsejében a kutatások azonban eddig csak a retenturára szorítkoztak s a praetorium mellett különféle kezelési épületek fölfedezésére vezettek. – A legio XV Apollinaris Trajanus alatt másodszor és véglegesen elhagyta Carnuntumot. Rövid ideig a legio X gemina foglalhatta el helyét. Der röm. Limes in Oesterreich I (1900) s. 139 Fig. 33. 34 és s. 142. A legio I adjutrix (CIL III 4462. S. 11221. 11345) s a legio XXX Ulpia victrix (CIL III S. 11370) legfölebb átmenőben tartózkodhattak Carnuntumban, mert még Trajanus alatt költözött végleg Carnuntumba a legio XIIII gemina Martia victrix, Daciából jövén, hol végigharczolta a daciai háborúkat. Ugyanez a legio már Tiberius alatt megfordult Pannoniában, hogy Maroboduus ellen küzdjön. 9-ben azonban visszatért a Felső Rajna vidékére. 43-ban Claudius Britannia legyőzésére küldte s a nagy ütközetben, melyben Suetonius Boadicea királynőt legyőzte, egymaga harczolt. Nero hősiességéért a Martia Victrix melléknevekkel tüntette ki. Nero halála után egyideig a Dalmatiában tartózkodott s a mint Otho császár lett, a többi illyricumi legiókkal együtt hűséget esküdött neki. Egyik csapata küzdött is Vitellius ellen Bedriacumnál, csakhogy vereséget szenvedett. Ez azonban legkevésbé se törte meg a legio önérzetét. Vitellius, hogymegszabaduljon tőle, Britanniába küldte, útjában azonban a legio felgyújtotta Augusta Taurinorum (Turin) várost. Britanniában 69-ben Vespasianus pártjára állott, de már 70-ben Germaniában van s Civilis ellen harczol. Midőn a suevus-sarmata háború kitört, Domitianus 92-ben Pannoniába hozta, végre Trajanus Daciába küldte. Carnuntumból ugyan többé nem mozdult el, a marcommannusi háborúk azonban ismét elég alkalmat nyújtottak, hogy bebizonyítsa régi vitézségét. Mindenesetre első sorban az ő érdeme volt az is, hogy a pannoniai legiók 193-ban Carnuntumban Septimius Severust kiáltották ki császárrá. A Carnuntumban tartozkodó segédcsapatok közül egyetlen egy, a cohors I Aelia sagittariorum érdemel említést. CIL III 4664. 11731. – Carnuntum celta hangzású neve szükségkép föltételezi, hogy a tábor közelében egy őstelep volt. Abból, hogy a canabae közvetelenül a tábor mellett ki nem mutathatók, hanem a veteranusok és római kereskedők sírjai Petronnel szélén, hol az őstelep feküdt, kerülnek elő, azt következteti Kubitschek (Führer durch Carnuntum, 3. kiad. 15. l.), hogy ezen őstelepnek jelentékenynek kellett lenni. A celta hangású tulajdonnevek ritkasága carnuntumi feliratokon mindenesetre feltünő, de megfejthető, ha a canabae és őstelep területileg összeestek, mivel a római műveltség egy hamarább kiegyenlítette az ellentéteket, mint másutt. Kétségtelen vonatkozásu adatunk a canabákra nézve sincs ez ideig. Legfőlebb a XIL III11259 felirat idézhető, melyben egy markotányosról (lixa) van szó, ki Paduából származott, továbbá a 11218 fölirat, mely a XV. legiónak a táborban (castris) született s a tribus Polliához tartozó katonáját említi. Avárosi jogot kétségkivül Hadrianus császárnak köszönhette Carnuntum. Kitünik ez egyrészt abból, hogy mint municipiumnak Aelium a mellékneve (CIL III 4554. Orelli 2675), másrészt, hogy ugyanabba, t. i. a tribus Sergiába tartozott (CIL VIII 2675. III 4495. 11019), melyhez Hadrianus. A municipium decurióit említik CIL III 4495. 4507 s 4554 feliratok, az utóbbin a decurio egyszersmind III vir i(uri) d(icundo). III vir szerepel még a CIL III 11253 felriaton is. Marcus Aurelius a marcoman nusi háborúk alatt 3 évet töltött Carnuntumban (Eutorp. VIII 13), hol ta eiV eauton művének második könyvét is írta, Carnuntum városi jellegét azonban nem változtatta meg. Egy 192 előtt készült pesarói feliraton (Orelli 2675) Carnuntum még municipium, de ezután már mint colonia (CILIII 4236. 4539. 4567. 11139) szerepel, még pedig mint colonia Septimia. Eph. Ep. IV 892 .8. sor. A Septimia melléknév elég bizonyíték arra, hogy a colonia rangot Carnuntum Septimius Severusnak köszönhette. A colonia decuriói közül többen ismeretesek (CIL III 4170. 4236. 4567), de tisztviselői közül eddig egy sem. A CILIII 11139 felirat valószinűleg a colonia egyik Agusutalisáról emlékezik meg, míg u. o. 4539 feliraton sex(viri) col(oniae) K(arnunti) említtetnek. A collegiumok közül kettőt idézhetünk névszerint; az egyik (CIL III 11255) a collegium fabrum, a másik (u. o. 4496) a collegium veteranorum centonariorum, melylyel valószinűleg azonos a 11189 feliratban előforduló collegium conveteranorum. – Mindenesetre nevezetes nap volt Carnuntumra nézve, bár a város szomorú állapotán, melybe a III. század harczai a barbárokkal juttatták, nem sokat segíthetett, midőn 307-ben a kormányzástól visszalépett uralkodó fejedelemmel Carnuntumban tanácskozásra gyültek s ennek emlékére Mithras szentélyét restaurálták. CIL III 4413. Nagy Cosntantinus, Julianus Apostata és I. Valentinianus császárok is megfordultak Carnuntumban, de látogatásukhoz nem fűződik semmi emlék. I. Valentinianus romhalmazban találta ugyan a várost, de strategiai szempontból még mindig alkalmas helynek. Amm. XXX 5, 2: oppidum desertum quidem nunc et squalens sed ductori exercitus perquam opportunum. De nevével többé már csak a nonitiában (Oc. 9, 20. 34, 26. 28) találkozunk. A legujabb időkig a római korszakra csak egyetlen emlék, az ú. n. Heidenthor emlékeztetett Carnuntum területén, a feliratokon legfölebb egyik vagy másik kisebb épület helyreállításáról (CIL III 4426. 4441. 11088) van szó. Annál meglepőbb eredményekre vezettek a rendszeres ásatások. Ezek 1857-ben kezdődtek, midőn az osztrák műemlékek bizottsága Deutsch Altenburgnál egy nagyobb fürdőtelepet ásatott fel. Nehány évvel később a castrum mellett napfényre került az amphitheatrum. Mint Aquincumban, úgy Carnuntumban is kitünt, hogy az amphitheaturmmal kapcsolatban állott Nemesis szentélye. Még ennek fölfedezése előtt akadtak Dolichenus szentélyére s a harmadik Mithraeumra. Mind a három szentélyben a szobrok és feliratos kőemlékek meglepő sokasága látott napvilágot. Ezért remélhető, hogy Carnuntum földje még sok meglepetést rejt magában. Az ásatások eredményeit 1898-ig az Arch. Epigr. Mittheilungen közölték, a legujabb kutatások eredményei Der Römische Limes in Oesterreich I. kötetében vannak publicálva. Rövid áttekintést nyújt még a Führer durch Carnuntum könyvecske is Frankfurtertől és Kubitschektől (3. kiadás 1894-ből.)