TARTALOMC

Chaldaei

Caldaioi, az assyriai ékiratokban Kaldu, az Ó Szöv. (1 Móz. 11, 28) Kaszdim; eredetileg a babyloniai, kivált a dél-babyloniai föld sémi lakósai, az Euphrates és a Tigris közt, a kik nem Armeniából (l. Chalybes), hanem valószínüleg Arabiából származtak. Később, a babyloni birodalom elpusztulta után, a papokat, kik tudományukkal, kivált csillagászati ismereteikkel tűntek ki, nevezték kiváltképen Ch.-nak. Rómában azóta, hogy az astrologiát az astronomiától (l. ezt) megkülönböztették, mindazokat nevezték Ch.-nak, a kik állítólag képesek voltak a csillagok helyéből és járásából a jövendőt megmondani. Egyéb nevük volt: Babylonii, astrologi, mathematici, genethliaci, planetarii, apotelesmatikoi; mesterségök neve: mathesis, astrologia pinakikh, geneJlialogia, metewrologia, apotelesuatikh. E tudomány szerint kedvező és szerencsét jelentő csillag (agaJopoioi astereV) volt: Venus, Juppiter, Luna, Virog, Libra, Taurus; szerencsétlen (kakopoioi, malefici): Saturnus, Mars, Scorpio, Capricornus; Mercirius pedig szerencsét is szerencsétlenséget is jelenthetett a többi körülményekhez képest (epikoinoV asthr.). A magyarázat alapját az ember születésének órája képezte; ebből kiindulva állapították meg az illetőnek horoscopusát (wroskopoV, Jema), vagyis a születése órájában uralkodó csillagot és ennek a többi csillaghoz való helyzetét. Ebben a Ch.-ok bizonyos naptári táblázattal éltek (pinakeV, a miből e mesterség mellékneve pinakikh, az astronomiának ellentéteül, melynek jelzője kanonikh), a melyben a csillagok kelte és nyugta, mozgása és egymástól való távolsága (positus ac spatia, Tac. ann. 6, 21) minden egyes napra nézve fel volt jegyezve. Hogy aztán mindezen adatokat az ember születésének órájára viszonyíthassák, számítási táblázatok is voltak, a melyek nyomán ezenkívül még az embernek valamely szándékára nézve a megkezdésre kedvező időpontot is ki tudták számítani; ettől vannak a következő kifejezések: numeri Babylonii és Thrasylli, Chaldaicae rationes. Hor. od. 1, 11, 2. Juv. 6, 576. Diod. Sic. 2, 30 sk. Jóllehet a Ch.-ok nagyrészt szélhámosak voltak és az emberek hiszékenységét, meg azt a természetes vágyat, a mely szerint mindenki fel szeretné lebbenteni a jövendőjére boruló leplet, önző czéljaik elérésére felhasználták és jóllehet a régi szerzők gyakran emlegetik e tudomány hiábavalóságát, és megbizhatatlanságát (Cic. div. 2, 242 s köv. Gell. 14, 1): mégis az ókornak számos erkölcsös és komoly férfia bízott a Ch.-ok művészetében. Ez okból sokan keresték őket fel és hatásuk poilitikai tekintetben, különösen az önkényesen uralkodókkal szemben veszedelmessé válhatott; ebből érthető, hogy újra meg újra megtiltották működésöket és kiutasitgatták őket Romából és Italiából is, sőt gyakran halálos büntetéssel sújtották. Mindezzel azonban nem lehetett sem az emberek hajlamát, sem a Chaldaeusokban való hitöüket és mesterségök felhasználását kiirtani, kivált mivel magok a császárok, hódolva koruk nézeteinek, saját parancsaik áthágásával adtak példát (nevezetes Thrassyllus Ch., Tiberius barátjának esete, Tac. ann. 6, 21). A Ch.-ok ennek következtében egészen a római pogány kor legkésőbbi idejéig folyton mutatkoznak és Tacitus (hist. 1, 22) mondása beteljesedett: Mathematici, genus hominum potentibus infidum, sperantibus fallax, quod in civitate nostra et vetabitur semper et retinebitur. Strab. 16, 739., 762 sk. Xen an. 4, 3, 4. 5, 5, 17. 7, 8, 25. Xen. Cyr. 3, 1, 34. 2, 17. Arr, an. 7, 16, 5 sk. Diod. Sic. 15, 50. Paus. 1, 16, 3. 4, 32,4. O. Szöv. Dániel 5, 11. Häbler, Astrologie im Altertum (1879). Maspero, Hist. ancienne des peuples de l’Orient2, 137 sk. L. Spiegel. Erân. Alterthumskudne III, 588. Hommel, Geschichte der altan Morgenlandes, 117. Kroll Vilmos, Antiker Aberglaube (Hamburg 1897). Bouché-Leclercq, L’astrologie dans le monde romain (Revue Historique, 65. évf. 1897). Tiele C. P., Geschichte der Religion im Altertum. Német ford. 1895 s köv. Az irodalmat l. egyébiránt Durville L. műveiben összeállítva: Bibliographie du magnétisme et des sciences occultes (Paris 1895), avagy Kiesewetternél, Der Occultismus des Altertums. I. 1895. Jastrow M., The religion of Babylona und Assyria (Boston 1898). King L. W., Babylonian Religion and Mythologie (Lond. 1899). Kugler Ferencz, Die Babylon. Mondrechnung. Zwei Systeme d. Chaldaeer (Freiburg 1900).

P. K.