Clemens.

– 1. Romanus, az apostoli atyák (l. Keresztény irodalom, I, 1) egyike, püspök Rómában. Levelei közül említendő az, melyet 96-ban a corinthusi községhez irt (kiadta Gebhardt és Harnack, 1876-ban); a többi, neve alatt előforduló munkák későbbi időkből (a II-ik századból) származnak. – 2. Alexandrinus, teljes nevén T. Flavius Cl., a tudós egyházi atyák sorának megnyitója a görögöknél, presbyter Alexandriában. Csak férfi korában térve a keresztény hitre, az alexandriai catecheta iskola vezetőjének, a stoa iskolájától a kereszténységhez átpártolt Pantaenusnak lelkes tanítványa, majd 189 óta utóda volt, de 202-ben a keresztényeknek Severus által való üldözése folytán kénytelen volt menekülni, meghalt 211–218 között. Cl. az első azon görög egyházi atyák között, kik szegény, kis védbeszédek helyett kiterjedtebb oktató irói működéssel támogatták a kereszténység ügyét. Számos műveiből ránkmaradt három, melyek szorosabb összefüggésüknél fogva mintegy platói értelemben vett trilogiát képeznek, u. m.: 1) ProtrepticoV logoV proV tuuV ’EllhnaV, melyben a pogányságot a kereszténység előzőjének mondva, főtörekvése a görögöket az új hit részére megnyerni; 2) paidagwgoV adja a ker. erkölcstan tanait; 3) strwmateiV v. strwmata («szőnyegek», így nevezve sokféle tartalmáról) hét könyvben (a 8-ik idegen kéztől való), tárgyalja a ker. gnosis legfontosabb kérdéseit. Ez utóbbi különösen fontos a classica philologia szempontjából a benne előforduló számos idézet és tudós megjegyzés folytán, és olyféle természetű, mint Athenaeusnak k. b. ugyanazon időben keletkezett deipnosojistai czímű munkája (l. Athenais, 2). Cl. írt egy hymnust is anapaestikus monometerekben is dimeterekben, mely a paidagwgoV és függelékében fenmaradva a keresztények legrégibb hymnusát képezi. – Irodalom: kiadások: Potter, Oxon. 1715; Dindorf, Oxon. 1869.