TARTALOMC

Cornelii

tekintélyes római nemzetség, a melyhez több patricius és plebejus család tartozott. Patriciusok a Maluginenses (1–4), Scipiones« (5–17 és 29; nevüket onnan kapták, hogy egyikük vak atyját pro baculo regebat, Macrob. sat. 1, 6), Cethegi (18–21), Dolabellae (22–25), Cinnae (26–28, 30), továbbá a Lentuli (l. ezt), Mammulae, Merulae (l. ezt), Rufini, Sullae (l. ezt); plebejusok a Balbi (l. ezt), Galli. – 1. L. Corn Cossus Moluginesis, consul 459. Kr. e., Antiumot meghódította (Dion. Hal. 10, 20. Liv. 3, 22) és védelmezte a decemvireket. Liv. 3, 40. – 2. M. Corn. Maluginensis, az előbbinek testvére, decemvir 450. Kr. e., vezér volt az aequusok ellen, de szerencsétlenül harczolt. A decemvirek bukása után száműzték. Liv. 3, 35. 40 sk. – 3. A. Corn. Cossus Maluginensis, consul 428. Kr. e. A vejibeliek elleni harczban saját kezével ölte meg Lar Tolumnius királyt, s így Romulus óta az első spolia opimát ő hozta Rómába. Liv. 4, 19. 20. Plut. Marcell. 8. Prop. 5, 10, 23 skk. 426-ban trib. mil. cons. pot. lett. Liv. 4, 31. – 4. Hasonnevű fia, 385. Kr. e. dictator, véget vet a Manlius-féle zavargásnak. Liv. 6, 11–13. 16 – 5. Cn. Corn. Scipió Asina, melléknevét onnan kapta, hogy a mikor kezeseket követeltek tőle egy vásár alkalmával, egy aranynyal rakott kanczaszamarat hajtott a forumra. Macrob. sat. 1, 6. 260. Kr. e. consul volt és Liapra ostrománál carthagói fogságba jutott (Polyb. 1, 21), mások szerint az ellenséges admirálishajóra ment alkudozni, s ott fogták el. Liv. ep. 17. Polyaen. 6, 16, 5. Miután Regulus kiszabadította, 254. újra consul lett és Siciliában sikeresen harczolt. Val. Max. 6, 9, 11. 1 Polyb. 1, 38. – 6. Fia P. Corn. Scipio Asina, 221. Kr. e. mint consul leverte az istriai kalózokat. Eur. 3, 7. A mikor 211-ben Hannibal Roma felé közeledett, rémültében azt indítványozta a senatusban, hogy minden serget összegyűjtve csak Romát védelmezzék. Liv. 26. 8. – 7. L. Corn. Scipio, 239. Kr. e. mint consul elfoglalta Corsicát és Sardiniát Liv. ep. 17. – 8. Fia P. Corn. Scipio, consul 218. Kr. e. sergével Massiliába hajózott, hogy Hannibal Italiába jövetelét megakadályozza, de mivel utól nem érte, visszatért Italiába serge egy részével. Itt a Ticinusnál Hannibal megverte. Megsebesülten a Trabia mögé vonult, a hol collegája Sempronius szenvedett vereséget. Liv. 21, 17, 26. 39. 45 sk. 52 skk. Polyb. 3, 65 skk. 70 skk. Felgyógyulása után Hispaniába ment. – 9. Cn. Corn. Scipio Calvus, az előbbinek testvére, Hispaniában Hanno carthagói vezért Scissisnél és a carthagói hajóhadat az Iberus torkolatánál legyőzte. Ő és testvére kiszabadították a carthagóiak kezéből a hispaniai túszokat s barátságos fellépésökkel még inkább megnyerték a hispaniaiak hajlandóságát. Hasdrubalt Iberánál, Magót Illiturgis és Intibilis mellett megverték 216–215. Kr. e. Liv. 21, 60. 22, 19 skk. 23, 26 skk. 48 sk. Újabb győzelmek és Saguntum bevétele után (Liv. 24, 41 sk.) a két testvér különválván, Publicus a hispaniaiak és Indibilis fejed. elleni harczban sergével együtt elpusztult, a visszavonuló Cnejust pedig az üldöző egyesült csapatok egy puszta helyen körülvették és sergével együtt megölték 212. Kr. e. – 10. P. Corn. Scipio Africanus major, P. (8) fia. Nagyon fiatalon kitüntette magát a ticinusi ütközetben, a hol atyja életét megmentette. Liv. 21, 46. Flor. 2, 6. Cannaenál 216. Kr. e., bár még csak 19 éves volt, mint tribunus harczolt s ő akadályozta meg a fiatal Metellus és társainak azt a tervét, hogy Hannibal elől menekülve Italiát elhagyják. Liv. 22, 53. A mikor atyja és nagybátyja halála után (211.) a rómaiak Hispaniába új serget akartak küldeni, egy vezér sem merte e sereg vezérletét elvállalni, csak a fiatal, bátor és tehetséges Scipio. Megjelenése és lelkes beszéde annyira feltüzelte a népet, hogy fiatal kora daczára is megválasztották. Liv. 26, 18. 210-ben kikötött az Iberius torkolatánál s a hadjárat kezdetén mindjrát elfoglalta a carthagóaiak hadi szertárát és legfontosabb várát, Carthago Novát. A hispaniaiak túszaival barátságosan bánt, s még inkább megnyerte sziveiket, a mikor mindegyiket szabadon bocsátotta. Ezért sok város és törzs csatlakozott hozzá. Liv. 26, 41–51. 27, 7. 28, 35. Polyb. 10, 2 skk. Foglalásait biztosította baeculai győzelme 209. (Liv. 27, 18 skk. Polyb. 10, 37 sk.), bár Hasdrubal, a kit itt legyőzött, mégis elindult sergével Hannibal segítségére Italiába. 207-ben, miután Hasdrubalt (Gisgo fiát) legyőzte s egész Hispania melléje állott, Africában akarta Carthagót megtámadni (Liv. 28, 14 skk.), ezért látogatást tett Syphax numidiai királynál és vele Hasdrubal jelenlétében szövetséget kötött. Liv. 28, 17–18. Miután csellel és erőszakkal elnyomta 8000 katonájának lázongását (24, 28 skk.) s Gades bevételével Hispaniát biztosította, hazatért Rómába 206. Liv. 28, 38. 205-ben mint consul azt tervezte, hogy Africába átkelve ott fogja a harczot folytatni, azonban ezt a senatus ellenezte a még Italiában levő Hannibaltól való féltében, s csak azt érte el, hogy provinciáúl Siciliát kapta és engedélyt arra, hogy Africába is átkelhessen, ha azzal Roma érdekeit előmozdítja (si id e republica esse censeret, Liv. 28, 40–45). Tehát hajóhadát és sergét a szövetségesek segélyével felszerelve Siciliába ment. Azonban ellenfelei azon voltak, hogy visszahivassák s panaszt emeltek ellene a senatus előtt, hogy legatusát Pleminiust Locriban elkövetett gyalázatosságai daczára megtartotta s bűneit nem torolta meg; Scipio a hozzáküldött bizottság előtt igazolta magát. Liv. 28, 46–29, 10. 29, 16–22. 204-ben átkelt Africába, ahol Masinissa numidiai király várta, a kit a carthagóiak megsértettek s most Romához csatlakozott, míg Syphax a carthagóiakhoz állott. Miután Uticát hiába ostromolta, a következő évben az ellene nyomuló carthagói serget és Syphaxot egy éjjeli támadással megverte, alvezére Laelius pedig Masinissa segélyével Syphaxot fogságba ejtette. A carthagóiak megrettentek s békealkudozásokkal időt nyervén, Hannibalt hazahívták. De a fegyverszünet hamar véget ért, mivel a carathagói csőcselék nehány római hajót kifosztott. Most Hannibal kezdte az alkudozásokat, de Scipio kemény feltételeit nem fogadhatta el; az ütközetben Scipio feltétlen győzelmet aratott Zama és Naraggara közt 202. nyarán. A megvert Hannibal maga is a béke mellett volt, a mely Carthago hátrányára létre is jött 201-ben. Liv. 29, 23 skk. 30, 3 sk. 25 skk. Polyb. 15, 1 skk. Nep. Hann. 6. App. Pun. 40 skk. Roma nagy kitűntetéssel fogadta a győztes vezért; Africanus melléknevet kapott, fényes triumphusszal vonúlt be a városba, s a censorok több ízben tették princeps senatusnak. 193-ban újra Africába küldték mint birót a Carthago és Masinissa közti viszály elintézésére. Liv. 34, 62. A mikor 190-ben testvére L. Scipio (11) a syriai Antiochus elleni háború vezére lett, ő mint legatus ment vele. Visszatérése után ellenségei és irigyei újra ellene fordúltak (Liv. 35, 10. 37, 1. 34 skk.), azzal vádolták, hogy ő és testvére Antiochusszal megvesztegették magokat. Igaz volt-e a vád, nem tudjuk, de csak Ti. Gracchus trib. pleb. közbenjárására kerülte el a büntetést és azzal, hogy liternumi jószágára húzódott vissza. Gell. 4, 18. Liv. 38, 56. ott visszavonúlva halt meg valószinűleg 183-ban Kr. e. Római létére szerette a görög irodalmat és műveltséget, a mit ellenfelei mindig szemére is hánytak. De lelkülete mindig tiszta római volt, minden tettét úgy tekintette, mint az istenektől parancsolt tettet és hadjáratainak s más dolgainak sikerét is egyenesen az őt védő isteneknek tulajdonította. Maga a római nép is azt tartotta, hogy ily kiváló férfiúnak, ha nem épen isteni származású, legalább is az istenek különös oltalma alatt kell állania. Hadvezéri tehetsége mellett kiváló szónok is volt. Liv. 38, 51. Gell. 4, 18. Cic. Brut. 19, 77. – 11. L. Corn Scipio Asiaticus vagy Asiagenus, P. (10) testvére, 190-ben az Antiochus elleni háború fővezére, győzött Magnesiánál és fényes triumphust tartott, azonban nem volt kiváló hadvezér, inkább tanácsadóinak köszönhette sikerét. Liv. 37, 59. A hadjárat után sikkasztással vádolták, jószágait elkobozták, de barátai és rokonai mindennel ellátták. 184-ben censorjelölt volt, de Cato lett censorrá és megfosztotta őt a lovagságtól. Liv. 39, 40. 44. Plut. Cat. maj. 18. Cicero kiemeli szónoki tehetségét. Brut. 47, 175. – 12. P. Corn. Scipio Africanus major (10) fia és Afr. minor (18) örökbefogadó atyja, beteges, de tudós férfiú volt, si corpore valuisset, in primis habitus esset disertus: indicant cum oratiunculuae tum historia quadam Graeca scripta dulcissime. Cic. Brut. 19, 77. V. ö. Cic. off. 1, 33 121. Cat. m. 11, 35. – 13. P. Corn. Scipio Aemilius Paullus második és az előbbi (12)-nek fogadott fia. Cic. Brut. 19, 77. Arch. 7, 10. Cat. m. 11, 35. off. 1, 33. 121. Született 185-ben Kr. e. Már 17 éves korában kitűntette magát a pydnai ütközetben. Plut. Aem. Paull. 22. Nagyon szeretett a görög tudományokkal foglalkozni, a melyekben Panaetius és barátja Polybius a történetíró voltak mesterei. Életében mintáúl az öregebb Catót vette és igyekezett gyakorolni azokat az ősi erényeket, a melyeknek Roma a nagyságát köszönhette. 151-ben mint önkénytes Hispaniában tüntette ki magát, a hol a hispaniaiak is megkedvelték. Majd Africába küldték, hogy Masinissától elefántokat hozzon, ebben is sikerrel járt el. A harmadik pún háború elején mint tribunus Africába ment s bátorságával, kiváló tehetségével és becsületességével annyira megnyerte a sereg bizalmát, hogy 147-ben mint consult őt bízták meg az africai sereg vezérletével, minthogy az addigi vezérek nem birták befejezni a harczot. Liv. ep. 50 sk. App. Pun. 112 skk. Val. Max. 8, 15, 4. Miután a sereg fegyelmét helyreállította, Carthago ostromához fogott, a melyet városrészről-városrészre elfoglalt, s végül Byrsát a fellegvárt is, daczára a carthagóiak kétségbeesett hősi védelmének. Polyb. 39, 1 skk. App. Pun. 127 skk. Liv. ep. 51. Vell. Pat. 1, 12. Triumphusszal vonult be Romába, a hol nagy lelkesedéssel fogadták. 142. censor lett, hivatalát szigorúan kezelte, kikelt különösen az uralgó fényűzés ellen, magasztalva az ősök erényeit (Gell. 4, 20); hivatala után a senatus rendeletére Asia és Aegyptus állapotát vizsgálta meg. Cic. rep. 6, 11. V. ö. Val. Max. 4, 3, 13. 134. újra consul lett, hogy hadvezéri képességével véget vessen a Numantia elleni háborúnak. Itt is előbb az elpuhult serget kellett fegyelemre szoktatnia; a makacsúl ellenálló várost végre is bevette és elpusztította. Liv. ep. 57. 59. Vell. Pat. 2, 4. Flor. 2. 13. App. Iber. 85 skk. Ezalatt keletkeztek Romában a Gracchus-féle zavarok. Scipio sógorainak (felesége Sempronia volt, l. Sempronii, 16) tervét nem helyeselte, félvén belső zavargásoktól, ámbár ő maga is nem volt ellensége a nép törekvéseinek. Minthogy ez ellenkezését nem tartotta titokban, népszerűsége hanyatlani kezdett, de tekintélye még elég nagy volt, úgy hogy a nép vele szemben nem erőszakoskodott. Cic. Lael. 25. De amikor egy földfelosztás alkalmával (129.) a felosztás Scipio egy indítványa következtében félben maradt, a nép dühe elől menekülnie kellett. Másnap reggel elterjedt a hír, hogy Sc. hirtelen meghalt, természetes halál helyett gyilkosságot, gyilkosaiúl Papirius Carbót, sőt nejét Semproniát is emlegették. Cic. fam. 9, 21. Liv. ep. 59. App. b. c. 1, 20. Vell. Pat. 2, 4. Scipio magas műveltségű és nemeslelkű férfiú volt. Ő pusztította el Carthagót, de Carthago füstölgő romjai közt megsiratta saját hazája sorsát is, a melyről látta, hogy a romlás útjára tévedt. App. Pun. 132. Mint szónok (v. ö. gell. 4, 20. 5, 19) és mint a görög irodalom alapos ismerője, egyaránt kitünt. Cic. de or. 2, 37, 154. Vell. Pat. 1, 13. Beszédeiből kevés töredék maradt. V. ö. Gerlach. historische Studien II. 45. skk. ll. – 14. L. Corn. Scipio Asiaticus, consul 83-ban Kr. e., collegájával C. Norbanusszal Sulla ellen harczolt, de serge elhagyta. Így Sulla hatalmába került, a ki azonban szabdon bocsátotta. Liv. ep. 85. Eutr. 5, 7. Plut. Sull. 27 sk. App. b. c. 1, 80 skk. Meghalt száműzetésben Massiliában. P. Sestiusnak apósa volt. Cic. Sest. 3, 7. – 15. P. Corn. Scipio Nasica, 204-ben Kr. e. megbízta a senatus, hogy a Magna Mater Idaea pessinusi képét Rómában fogadja. Liv. 29, 14. 35, 10.193-ban szerencsével harczolt Hispaniában és 191-ben consul lett. Védelmezte nagybátyját L. Scipiót (11) az ellene emelt vádak ellen. Nagyon becsületes embernek kellett lennie, mert a hispaniaiak, a kik több helytartó túlkapásai ellen panaszt emeltek, őt is patronusukká választották. Liv. 43, 2. – 16. P. Corn. Scipio Nasica Corculum, Africanus major (10) veje, harczolt Macedoniában Aemilius Paullus alatt, s mint consul 155-ben legyőzte a dalmatákat. Liv. ep. 47. Mint censor s mint consul is nagyon szigorú volt. Plin. 34, 14. Liv. ep. 48. Róma belső békéje érdekében ellenezte Carthago lerombolását. Aur. Vict. vir. ill. 44. Plut. Cat. maj. 27. App. 8, 69. Ő kezdte Romában először használni a vízórát (clepsydra, l. ezt). – 17. P. Corn. Scipio Nasica Serapio, 149. Kr. e. Carthagóba küldték, hogy a carthagóiak kiszolgáltatott fegyvereit átvegye. 138. consul lett s mint ilyen nagy szigorral hajtotta végre az ujonczozást. Curiatus trib. pleb., a ki egy áldozati állatkereskedőhöz való hasonlósága miatt nevezte őt el Serapiónak, meg is támadta ezért. Mint a plebs ellensége Ti. Gracchus törekvéseivel is szembeszállott s a nép boszújától a senatus úgy óvta meg, hogy Asiába küldte, a hol meg is halt 132. Kr. e. App. 8, 80. Val. Mac. 9, 14, 3. Plut. Ti. Gracch. 21. – 18. M. Corn. Cethegus, pontifex maximus és praetor 213. és 211. Kr. előtt, consul 204. Mint proconsul 203. Insubriában legyőzte Magót, Hannibal testvérét. Liv. 30, 18. Jó szónok volt. Cic. Brut. 15–19. C. Cethegus, 197-ben mint consul le győzte Felső Italiában a gallusokat. (Liv. 32, 28 skk.), 193-ban pedig Scipio Africanusszal (10) Africába ment a Carthagó és Masinissa közti viszály elintézésére. Liv. 34, 62. – 20. P. Cethegus, Sullának alázatos híve lett, miután ez egyszer 88-ban már száműzte őt. Tisztességtelen életmódja daczára Sulla halála után nagy befolyásra tett szert. Cic. Cluent. 31. parad. 5, 3, – 21. C. Cethegus, Catilina barátja, vakmerő és heves természetű ember volt. Az összeesküvést az allobroxokhoz intézett levelével ő árulta el s Cicero Lentulusszal együtt őt is kivégeztette. Sall. Cat. 17, 32. 44 skk. 55. – 22. P. Corn. Dolabella Maximus, 283-ban Kr. e. consul volt; legyőzte a Senoneseket. Polyb. 2, 19 skk. – 23. Cn. Dolabella, Sulla párthíve, 81. consul, sikerrel harczolt Thraciában. 77-ben Macedonia provincia kormányzása alatt elkövetett zsarolásért Caesar vádat emelt ellene, Cotta és Hortensius védelme alapján felmentették. Suet. Caes. 4. App. 1, 100. Vel. Pat. 2, 43. Plut. sull. 28 sk. – 24. Cn. Dolabella, Ciliciában mint praetor Verresszel együtt zsarolt, rabolt és fosztogatott; hazatérve Romában ezért bevádolták, a vád adatait Verres szolgáltatta! Száműzték Cic. Verr. 1, 16, 44 skk. – 25. P. Corn. Dolabella, kicsapongó kéjencz, a kinek sikerült megnyerni Tulliának, Cicero leányának hajlandóságát; el is jegyezte, még mielőtt Cicero beleegyezését adta volna. Cicero pedig ellenezte a házasságot, azért is, mert Dolabella vádaskodott volt Appius Claudius ellen, a kinek ő épen kereste a barátságát. A polgárháborúban előbb pompejuspárti volt, majd 49. Kr. e. Caesarhoz pártolt és az ő részén harczolt. Romába visszatérve, egy plebejus Lentulus adoptálta s így trib. pleb. lett. Mint ilyen társaival az adósságok elengedésére vonatkozó törvényt akart kierőszakolni. E törekvése meghiúsult Caesar hazatérésével. Cic. Att. 6, 6. 1. fam. 14, 14. Casear magával vitte őt Africába és Hispaniába, a hol meg is sebesült, majd consulnak készült, de Caesar halálával e terve meghiusult. App. b. c. 2, 192. Cic. Phil. 2, 32 sk. Vell. Pat. 2, 58. Most ő is Caesar gyilkosainak pártjára állott és ő is tiltkakozott, hogy columnát állítsanak Caesarnak, de elhallgatott, mikor Antonius Cassiusszal szemben Syria provincia igazgatásához juttatta. Már útközben pénzt zsarolt, Smyrnába érkezve pedig Treboniust, Caesar egyik gyilkosát megölette. Ezek miatt a bűnök miatt száműzetéssel sújtották, Cassius megtámadta és bevette tartózkodási helyét Laodiceát, a mire ő egy katonájával megölette magát. Plut. Ant. 11. Brut. 25. Vell. Pat. 2, 60. 69. Dio Cass. 47, 29. Cic. fam. 12, 15. neje Tullia, a kitől 2 fia volt, még előtte meghalt, s ha már házassága is szerencsétlen volt, neje halála után még Cicero is, ki pedig megkedvelte volt, újra elfordult tőle. Cic. Fam. 9,11. Phil. 11, 1. 4, 9. 14, 3, 8. – 26. L. Corn. Cinna, kitűnt az italiai szövetséges háborúban s 87. Kr. e. a néppárt támogatásával consul lett. A mikor Sulla Asiába ment, esküvel fogadtatta vele, hogy újításokat nem fog tenni. Cinna mégis indítványokkal állott elő, a melyek heves küzdelmet okoztak, úgy hogy menekülnie kellett Romából. Nolánál táborozó csapatokkal bevette Rómát, a rabszolgákat felszabadította és szabad kezet engedett a vérre szomjazó Mariusnak egy pár napig. Végre is, hogy végét vesse a kegyetlenkedéseknek, Sertoriusszal a gyilkoló rabszolgák nagy részét levágatta. App. b. c. 1, 64 skk. Flor. 3, 21. Cic. Phil. 8, 2, 7. 86-ban Mariusszal, ennek halála után L. Valerius Flaccusszal, 85-ben és 84-ben is consul volt s a Syriából 84-ben hazatérő Sulla ellen társával Cn. Papirius Carbóval sereget gyűjtött; a sereg hajóra szállás alkalmával elégedetlen katonái agyonverték. Liv. ep. 83. Vell. Pat. 2, 24. App. b. c. 1, 78. – 27. Fia L. Corn. Cinna, Caesar sógora, sokáig tartózkodott Sertoriusnál, majd hazatérve 44-ben mint praetor dicsérte Caesar gyilkosait, a miért Caesar veteranusai kővel megdobálták. A temetéskor csak úgy kerülte el a veszedelmet, hogy összetévesztették vele Helvius Cinnát, Caesar hívét, a kit meg is öltek. Plut. Caes. 68. Brut. 18. Suet Caes. 5, 85. – 28. Cn. (Dio Cass.-nál L.) Corn. Cinna Magnus, bár Augustus kegyelte, mégis összeesküdött ellene; Augustus újra megbocsátott neki s ezzel hűségét megnyerte. 5. Kr. e. Dio Cass. 55, 14. Sen. de clem. 1, 9. – 29. Cornelia, az idb. Scipio (10) leánya, Ti. Sempronius Gracchus neje (l. Sempronii, 13. – 30. Cornelia, az idb. Cinna (26) leánya, Caesar felesége, Julia anyja, meghalt 68. Kr. e.

F. G.

L. Corn. Scipio - Cn. Corn. Scipio Asina (5), L. Corn. Scipio (7), P. Com. Scipio Asina (6), Cn. Corn. Scipio Calvus (9), P. Corn. Scipio (8), P. Corn. Scipio Nasica (15), P. Corn. Scipio Africanus major (10), P. Corn. Scipio Asiaticus (11), P. Corn. Scipio Nasica Corculum (16), P. Corn. Scipio (12) fogadott fia: P. Corn. Scipio Aemilianus Africanus minor Numantinus(13), Cornelia Ti.,  Sempronius Gracchus felesége (29), L. Corn. Scipio Asiaticus, P. Corn. Scipio Nasica Serapio (17), L. Corn. Scipio Asiaticus (14)

« L. Corn. Scipio
Cn. Corn. Scipio Asina (5), L. Corn. Scipio (7), P. Com. Scipio Asina (6), Cn. Corn. Scipio Calvus (9), P. Corn. Scipio (8), P. Corn. Scipio Nasica (15), P. Corn. Scipio Africanus major (10), P. Corn. Scipio Asiaticus (11), P. Corn. Scipio Nasica Corculum (16), P. Corn. Scipio (12) fogadott fia: P. Corn. Scipio Aemilianus Africanus minor Numantinus(13), Cornelia Ti., Sempronius Gracchus felesége (29), L. Corn. Scipio Asiaticus, P. Corn. Scipio Nasica Serapio (17), L. Corn. Scipio Asiaticus (14)