TARTALOMA

Aetolia

Aitwlia, Epirus s Thessalia után a legnagyobb görög tartomány. Területe klb. 4775 km. Két részből állt; a nagyobbik fele az u. n. Aitwlia epikthtoV, az ország északi és keleti hegyes vidéke, s mint neve is mutatja, hódított tartomány volt s régente Locrishoz tartozott. Másik s kisebbik feléhez, Aitwlia arcaia, az Aracynthus (m. Aspropotamo) közt elterűlő síkság, s az Aracynthustól északra eső tavak, a ˇria (m. Angelokastro) s a TricwniV (m. Agrinion v. Apokuro) tó vidéke. Javarészben vadregényes, hegyes vidékből áll az ország, de a déli részen vannak termékeny síkságok is. Ilyen a nagy aetoliai síkság (Aitwlwn pedion mega), a mely az acarnaniai síkság aetoliai része az említett tavak vidékén, a hol bor s déli gyümölcs bőven terem (Verg. Georg. 1, 7.), továbáb a Paracheloitis s az Eunus torkolatánál a Ahlanton pedion. – Határai nyugaton Acarnania, északnyugaton Argos Amphilochicum, északon Dolopia, keleten Etaea s Locris Ozolis, délen Locris s a Patras öböl. Határhegységek: nyugaton a Tyhamsu hegység (m. Petalas), északon a Tymphrestus (m. Veluki), keleten az Oeta (m. Kumaita v. Katavothra) s a Corax (m. Vardisia). Az ország belsejében a legnagyobb hegység a Panaetolium (bár nem bizonyos, hogy volt az egész hegységnek egy közös nevezete, valamint most sincsen) s a már említett Aracynthus. – Folyói az Achelous s ennek mellékfolyója az Inachsu (az epirusi) s a Campylus, továbbá az Euenus. – Aetolia ős lakossága hír szerint délen az Euenus s Achelous közt a mesebeli Curetes voltak, továbbá aeolok, s a déli vidéket Pleuron s Calydon körül még később is az ő nevükről nevezték Aeolisnak. Északon a hegyek közt illyr eredetű vad törzsek laktak: Agraei, Aperantii, Eurytanes, Ophiones, Apodoti. – Vad s durva, harczias népnek jellemzi Aetolia lakósságát Strabo (10, 449 s kv. 460 s kv.). Történelmi szerepet csak a macedoni korszakban kezdenek játszani a lamiai hadjárat után (332. Kr. e.), midőn sikeresen visszaverték Antipater s Craterus támadásait. Ekkor alakult meg az aetoliai szövetség, mely hatalmát messze az ország határain túl egész Thessaliáig kiterjesztette. Hozzátartoztak a Peloponnesuson Tegea, Mantinea, Orchomenus, Phigalia, részben Elis s Messenia is, végre a többiek közt Cephallenia szigete. A szövetség alkotmánya democratikus volt. A kormányzás az országgyűlés (ta panaitwlika) kezében volt, mely évente egyszer összegyűlt Thermonban s a melyen az összes szövetséges városok midnen polgára résztvehetett. Itt választották meg az állandó szövetségi tanácsot vagy delegácziót (apoclhtoi, vagy mint a feliratokon található Boulentai, sunedroi). A gyűlés s a tanács elnöke a strategus volt, e mellé egy titkárt (lrammateuV), háború esetére egy hipparchust választottak. Ezek a tisztségek is csak egy évig tartottak. A szövetségnek s vele együtt Aetoliának hatalmát 189-ben Kr. e. M. Fulvius Nobilior végleg megtörte, bár még Cynoscenbalaenál (197. Kr. e.) a rómaiak oldalán harczoltak Fülöp macedoniai király ellen. – Városai közül a nevezetesebbek Ó Aetoliában voltak. Calydon közel az Euenus torkolatához az Aracynthus délkeleti lábánál. Ez s Pleuron voltak a legnagyobb városai s egymásután versenyző társai. Pleuron az Aracynthus délnyugati lábánál terült el s némi romjai még most is láthatók. Délre Caldyntól volt Halicyrna, Chalcis s Elaus erőssége. Olenus, Pyleen, Phana Pleuron közelében voltak. A Hyria tó közelében Conope, Trichonis tava mellett Trichonium Ez utóbbi tótól északkeletre volt Thermum, az országgyűlés székhelye. Innen északnyugatra köuzel az Acheloushoz Agrinium. Közel a tengerszoros bejáratához Molycria. Kevésbé ismert a hegyes felföld, a hol nevezetesebb városok voltak Oechalia, Callion (v. Callipolis), Ephyra. – Irodalom: Bazin, L’Étolie 1864. Brantstäter, Die Geschichte des ätolischen Landes. Volkes u. Bundes, Berl. 1844. Vischer, Über die Bildung von Staaten u. Bünden (Kl. Schriften I. 373 s kv.). Dubois, Les ligues étolienne et achéenne. Paris, 1884.

SZ. M.