Cyprus

m KuproV, az ó testamentumban Kittim, assyriai nyelven Jatnan, m. görögül Kiprosz, törölkül Kibrisz, nagy (kb. 9600 km²) sziget a Földközi tenger keleti részében, 70 km.-re Ciliciától Délre, 150 km.-re Syriától Nyugatra. Alakját az ókorban kiterített marhabőrhöz hasonlították, ezért ék.-i csúcsát Dinaretumot (Deinarhton, m. Ajiosz Andreasz) BooV oura-nak is nevezték. Hegyfokai É.-on Crommyum (Krommuon, m. Kormakítisz), ny.-on Acamas (’AkamaV, ma Ajiosz Epifaniosz), Délen Curias (KouriaV, m. Zefgári, Capi do Gatta), DK.-en Pedalium (Phdalion, m. Greko). Két hegyláncz vonul át a szigeten, egyik az északi parton, 8–900 m. magas, egyik csúcsa az Olympus (741 m.); a másik Délnyugaton, legmagasabb csúcsa az Aous (’AwoV, m. Troodosz, 2010 m.). A két hegység közt van a termékeny salamisi síkság, főfolyója a Pediaeus (PhdiaioV). A Venusnak szentelt sziget kiváló bort, gyümölcsöt, fát stb. termelt, de főképen rezet, amelynek neve is kuprioV calkoV, aes cuprium, cuprum. – Már Kr. e. 1500 táján phoeniciai települők több várost alapítottak rajta. 1000 körül Kr. e. jöttek a görögök, peloponnesusiak. Hdt. 7, 90. Azóta a sziget apró királyságokra (9-re) volt felosztva. A Kr. e. 7. százban assyriai, majd újra tyrusi uralom alatt állott. 538–526 közt Amasis aegyptusi király, utána a perzsa királyok birtokában volt, ezektől a görögök (Pausanias, Cimon) nem tudták elhódítani. Hdt. 5, 104 skk. Thuc. 1, 94. 112. I. Eugoras salamisi király 410-től 374-ig az egész szigetet egy országgá egyesítette. Az issusi csata után C. Nagy Sándor birtoka lett, aztán a Ptolemaeusoké; 58-ban Cato elfoglalta és praetori provinciává alakította, 4 kerülettel: Ny. Paphia, É. Lapethia, K. Salaminia és D. Amathusia. – Városai a partokon: É.-on: Soli (Soloi, m. Paleokóra) kikötőváros, a Clarius torkolatánál; Lapethus (LaphJoV,m. Lapithó); Cerynia (Keruneia, m. Kerínia); Aphrodisium (’Ajrodision); Carpasia (Karpasia, m. Rizokarpazo). K.-en: Salamis (SalamiV), a Padiaeus torkolatánál, legjelentékenyebb város, Constantinus Magnus Constantiának neveztette, Ammochostus (’AmmocostoV, m. Famagusta). D.-en Citium (Kition, m. Larnaka), itt született Zeno stoikus és Apollonius orvos, itt halt meg Cimon; Amathus (’AmaJouV, m. Paleolimiszszo), Curium (Kourion, m. Episzkopi). Ny.-on Paphus (PajoV, m. Kúklia), hires Venustemplommal, a melynek maradványait, sok feliratot és szobortöredéket, kln. Venusszobrokét, az athenaei angol archaeologiai társaság kiásatta; a templom elrendezése állítólag hasonló a jeruzsálemi Salamon-féle temploméhoz; a Kr. u. első században kétszer pusztította földrengés; Új-Paphos (m. Baffa); Marium, később Arsinoë (Marion, ’Arsinoh, m. Polisz). A sziget belsejében (Ny.-ról K. felé sorban) Tamasus (TamasoV, Politiko mellett); Idalium (’Idalion, m. Dáli, l. ezt); Golgi (Golgoi, m. Athieno); Thremithus (QremiJouV, m. Tremitúzia), Chytri (Cutroi, m. Kitrea). – A régi cyprusi művészet különös keveréke az aegyptusi, assyriai és ógörög befolyásoknak. A feliratok sajátságos szótagírással annak írva, a mely írás az assyriai ékírásból fejlődhetett s átmeneti állapotban van a betűíráshoz; nyelvük régies aeoliai dialectus. – Irodalom: Strabo 14, 681 skk. Engel, Kypros. Berlin 1841. L. P. di Cesnola, The antiquities of Cyprus, London 1873. U. a., Salaminia, 2. kiad. London 1884.