TARTALOMD

Dicaearchus

DcaiapcoV, peripatetikus bölcsész a siciliai Messanából, Aristoteles tanítványa, ki életének nagy részét Peloponnesusban tölté, meghalt körülbelül 285-ben Kr. e. Irta BioV ’ElladoV cz. alatt három könyvben történelem-földrajz ismertetését Görögországnak számos költői hely beszövésével, melyekből csak két töredék maradt fenn. Uttörő a föld szélességi fokok szerinti felosztása tekintetében Eratosthenes előtt. Gyűjtött didascaliákat peri mousicwn alwnwn cz. alatt vagy önálló művében vagy pedig a BioV egyik fejezetében. E didascalidák az Aristoxenus, Philodemus, Praxiphanes adataival együtt becses irodalomtörténeti anyagot alkottak. Aristoteles bölcsészeti irányát a természet kutatásában vélte leghelyesebben követni: majdnem materialistikus felfogása volt. Igy Desbiacoi cz. dialogusa, mely nevét onnét vette, hogy a dialogus színhelye Lesbos, azt igyekszik bebizonyítani, hogy a lélek halandó. A neki tulajdonított anagrajh thV ’ElladoV, Görögország verses leirása, melyből 150 rossz vers maradt fenn, nem tőle, hanem Dionysiustól, Calliphon fiától való, mit maga tanusít acrostichikus versekben, melyekben hazáját (Alexandria) és korát (Hadrianus császár idejét) megjelöli. Töredékeit egybegyüjté Max Fuhr, Darmstadt 1841. Müller, Fragm. hist. Graec. 2, 225 skk. Osann, Beiträge zur Griech. u. Röm. Literatur.

H. I.