Diphilus

DijiloV. – 1. Sinopéből, az új attikai vígjáték költője, Menander és Philemon kortársa, jobbára Atheaneben élt, meghalt Smyrnában. Majdnem 100 darabot írt, ezek közül czíme és töredéke után 50-et ismerünk. Azokban a darabokban, melyekben Plautus utánozta (Casina, clhroumenoi, Rudens, Vidularia, scedia), az intrika nagy mesterének látszik. Terentius Adelphoe 2. felv. 1. jelenete is a Diphilus sunapoJnhsconteV-éből való. Töredékeit l. Meineke, fragm. com. Graec. 4 (kis kiad. 2, 1066) és Kock, com. Attic. fragm. 2, 541. – 2. A Theseis és nehány satirikus költemény írója, valószínűleg előbb élt, mint a comoediaíró. – 3. Tragikus színész Pompejus idejében. Cic. ad Att. 2, 19, 3. – 4. L. Crassus irnoka. Cic. de orat. 1, 30, 136. – 5. Bölcselő, Ecphantus és Stilpo tanítványa. Diog. Laërt. 2, 113. – 6. Stoikus, Panaetius kortársa. Diog. Laërt. 5, 84. – 7. Szintén stoikus, mesterkélt vizsgálódásai miatt Labyrinthusnak nevezték. Luc. Symp. 6, 9. – 8. Tudós orvos Siphnusból a Nagy Sándor utáni korban, terjedelmes munkát írt az emberi táplálkozásról. – 9. Építész, a gépekről írt. Vitr. praef. lib. 7. Cic. ad Quint. fr. 3, 1, 9.