TARTALOME

Ennius

Quintus, született 239 Kr. e. Rudiae, calabriai városban. Cic. Brut. 18, 73. Gell.17, 21, 43. A második pún háborúban katonai szolgálatot tett és 204-ben Sardiniában magára vonta Cato figyelmét. Nep. Cat. 1. Cato magával vitte őt Romába, hol az előkelő családok körében mint a görög és latin nyelv tanítója nagy kedveltségnek örvendett; később irodalmi működésével megnyerte a Scipiók barátságát is. Cic. Arch. 9, 22. de or. 2, 68, 276. Végre 184. római polgárjogot (Cic. Brut. 20) s pártfogói bőkezűségéből Picenumban kis birtokot kapott. Meghalt 168. Cic. Brut. 20. Cat. maj. 5. – Ennius költői hírnevét főleg Annales cz., 18 könyvből álló nagy történeti eposának köszönte, a melyet sokáig a rómaiak nemzeti hőskölteményének tartottak. Minthogy Ennius e művében az ősi saturnusi vers helyett a hexametert használta, neki tulajdonítható, hogy a latin költészetben a nemzeti versformák teljes mellőzésével a görög metrika lett uralkodó. Írt továbbá tragoediákat, főleg Euripides nyomán, és római történeti tárgyú komoly drámákat, úgynevezett fabula pratextatákat is (mint Ambracia és Sabinae.). Kevésbé sikerültek comoediái, melyeket szintén görög minták után írt. Híresek voltak satirái (Saturae), melyek alatt azonban nem szabad a satira szó későbbi értelmének megfelelő Lucilius-Horatius-féle gúnykölteményeket érteni; az Ennius-féle Saturae a szó eredeti értelmének megfelelőleg (l. Satira) a legkülönbözőbb tartalmú és versformájú vegyes költemények gyűjteménye volt. A Sotában Sotades görög költő tréfás verseit fordította le versus Sotadeusokban; a Praecepta v. Protrepticus valószínűleg ethikus czélozatú gnomák gyűjteménye lehetett; a Heduphagetica Archestratus görög eredetije után gastronomiai tartalmú volt; az Euhemerus nem volt más mint Euhemerus (l. o.) görög író iera anagrajh-jának átdolgozása; az Epicharmus természetphilosophiai tartalmú tanítói költemény; a Scipióban az idősb Scipio Africanus diadalait dicsőítette; írt végre epigrammákat is. Mindezen munkáiból csak töredékek maradtak ránk. – Irodalom: A fragmentumok gyűjteményét kidták Vahlen (1854) és Luc. Müller (1884), Baehrens, fragm. poët. Rom. p. 58; a drámák töredékeit kiadta Ribbeck (Scaenicae poës. rom. fragm.), az Euhemerus maradványait Némethy (Euhemeri reliquiae, Bpest, 1889). V. ö. még Lucian Müller, Q. Ennius, Einie Einleitung in das Studium der röm. Poesie (1884).

N. G.