Equites

lovagok. A római birodalom történetében különböző szerepük volt. – 1. Az első korszakban Romulustól a Gracchusokig az oly gazdag polgárok, a kik lovon teljesítették hadi szolgálatukat s szolgálatuk befejeztével nem voltak többé lovagok. Romulus három lovas századot állított fel. A három tribus, Ramnes, Tities és Luceres, 100–100 lovast állított ki s igy minden curia 10-et. 30 ember egy turmát képezett, élén a decurióval. Az egész lovasság parancsnoka pedig a tribunus celerum volt. A királyok idejében már szaporodott az e. száma; Servius Tullius 18 centuriába osztotta őket. Liv. 1, 30. 36. Cic. r. p. 2, 22. Ezek közé azon polgárokat sorozták, a kiknek legalább 400,000 sestertiusnyi vagyonuk volt. A régibb időben a curiák választották őket, a királyok elűzése óta a consulok és censorok nevezték ki a census alkalmával. A kinevezetteket beirták az album equitumba s aes equestrét kaptak (mintegy 10.000 ast) lóvásárlásra és aes hordeariumot (2000 ast) lótartásra. A lovag addig bírta a lovat, a míg szolgálatban volt (equus publicus), a 18 lovagcenturiába volt osztva s azzal is szavazott. Ha valamely lovagot senatorrá neveztek ki, a lovat vissza kellett adnia. - 2. 403-ban Veji ostroma alkalmával több fiatal ember, a kinek meg volt a censusa, mint önkéntes lovas jelentkezett hadi szolgálatra saját lóval. A senatus elfogadta szolgálatukat, de nem osztotta őket a 18 lovagcenturiába s azért nem is szavaztak ezzel. Később mindinkább több lovascsapat alkalmaztatván, az e. katonailag nem szerepeltek, hanem egy középosztályt képeztek a senatus és nép között. E korszakban tehát következő e. voltak: patricius lovagok equo publico 6 centuriában, plebejus lovagok equo publico 12 centuriában és lovagok equo privato. – 3. A második korszakban, a Gracchusoktól a Kr. u. 2. századig, egy külön polgári osztályt, ordo equestert képeztek az e. A főkellék e korszakban a census volt, az equus publicus vagy privatus, valamint a hadiszolgálat mellékes volt. C. Sempronius Gracchus 123-ban Kr. előtt elrendeltette, hogy mindazon polgárok, kiknek 400,000 sestertiusuk van s bizonyos életkoruk meg van, tekintet nélkül hadi szolgálatukra, mint birák alkalmaztassanak. E polgárokat ezután, holott a törvény csak judicesnek mondja, általában e-nek nevezték. Sokan közülök mint publicani, állami bérlők szerepeltek s mintegy pénzaristocratiát képeztek. Sulla elvette tőlük a birói tisztet; Cicero kibékítette a senatussal őket. Caesar eleinte kedvezett nekik, de később elfordult tőlük. – 4. Augustus egyeduralmával megszünt az osztályok közötti versengés. Ő a lovagi rangot örökölhetővé tette s azon lovagokat, a kik senatori censussal bírtak s nagyatyjuk szabad születésű volt, kinevezte equites illustresszé. Az eques equo publico mint kitüntető czím volt alkalmazásban. A lovagokat ez időben magasabb hivatalokra alkalmazták. Turmákba voltak beosztva, de ezek már nem szerepeltek a szavazásnál, mint a régi centuriák. A köztársaság idejében minden lustrum alkalmával recognitio equitumot tartottak, melyen a lovagok lovaikat is elővezették, s ha a censornak semmi kifogása sem volt, traduc equum szavakkal bocsátotta el az illetőt, míg a ki ellen bármely kifogása volt, annak a vende equum szavakkal jelezte, hogy kitörli a lovagok közül. A transvectio régi szokás volt, a mi abban állt, hogy a lovagok Julius Idusán ünnepi díszmenetet tartottak. Augustus a recognitiót travectióval kapcsolta össze és minden évben megtartatta. A 6 turma élén a seviri turmarum álltak s ezek is a princeps juventutisnak voltak alárendelve, a ki rendesen a trónörökös volt. Ezáltal a lovagok mintegy szorosabban lettek a császári házhoz kötve. A lovagok jelvényei voltak: 1) trabea, biborcsíkos köpeny; 2) angustus clavus a tunicán; 39 anulus aureus, arany gyűrű és 4) a lex Rosica értelmében a szinházakban ülőhely a 14 első padsorban. A Kr. utáni 2. századtól kezdve a lovagrend mindinkább vesztett jelentőségéből, különösen a mióta a birodalom székhelyét Romából Constantinopolisba tették át. Ekkor a lovagcenturiák már közönséges társulatok voltak, melyeknek még gyermekek is lehettek tagjai.