Erechtheum

to ’ErecJeion, Athanea legősibb szentélye, melyről már Homerus tesz említést (Il. 2, 547–49); az Acropolis é-i szélén, azon a helyen, a hol az istnennő Posidonnal Attica birtokáért versenyzett. Az általa ültetett olajfa ott állott az E. nyugati oldala mellett, míg a vesztes Posidon fakasztotta sós forrás nyoma szintén látható volt a templomban. Hivatalos neve o newV o em polei en w to arcaion agalma. CIA I 322. A perzsa háborúk romba döntötték; Pericles halála után Philocles újra fölépítette, azonban csak kevéssel a 92. ol. 4. éve után (= 409) készült el teljesen. A középkorban keresztény templommá, majd háremmé alakították át, sőt lőszertárul is szolgált. Az Acropolis valamennyi épülete közül aránylag a legjobb karban maradt fönn (296. á., reconstruált képét mutatja a 297. ábra). A több istennek szentelt templom legszebb, egyúttal pedig legcomplicáltabb példája. Egyenetlen talajon épült, Keletről 12 lépcső szolgál le az északi csarnokhoz, mert ez, valamint a déli csarnok is 3 m-rel mélyebben fekszik. Az attikai-ion stilus remeke, alaprajza (298. á.) négyszögletű (20×11,2 m.), keleti bejáróját 6 gyönyörű oszlop által alkotott előcsarnok képezi, Nyugaton fal zárja be 4 féloszloppal, melyek közt 3 ablak volt. E falhoz csatlakozik É. felé egy pompás előcsarnok (c), melyet a homlokzatban álló 4 és oldalt álló 1–1 oszlop képez; ez oszlopok még szebbek mint a keleti csarnokéi (l. a 198–200. á.). A csarnokbeli művészi diszítésű ajtó (d) vezet a templomba. A szentélyzáró fal déli oldalához erkélyszerű csarnok (e) pült, melynek tetejét az északi csarnokhoz hasonló elrendezéssel 6 oszlophelyettesítő nőalak (l. Caryatides) tartja. Az E. belső elrendezése Pausanias (1, 26, 5) kissé homályos leírása után vita tárgyát képezi, valószínüleg a keleti bejáró mellett levő cella (a) volt ’AJhnh PoliaV-nak szentelve, az istennőnek fából készült ősi szobrával és Callimachus híres aranylámpájával, melyben az olajat évenként csak egyszer kellett megújítani; az erre következő második cellában (b) volt ’ErecJeuV oltára, melyben Posidonnak is áldoztak, azonkívül Butes és Hephaestus oltára, nyugati fala mellett volt Pandrosus nymphának szentélye, a Pandroseum. Az oromfalnak nem volt szobordísze, a főépület és az északi csarnok fríze azonban domborművekel volt diszítve, melyek erősen megrongálva részben ránk is maradtak és melyeknek árát egy fönmaradt érdekes számlából (CIA I 324) ismerjük. – Irodalom: W. Inwood, The E. at Athens, London, 1827. u. az németül bővítve Quasttól Berlin, 1840. Julius, Über das E., München, 1878. An. Choisy, L’É. Paris, 1884.