Fabula

(fari-tól), minden monda és élénk jellegű elbeszélés, különösen a költött, továbbá a drámának tartalma és tárgya (=muJoV), aztán maga a dráma, a comoedia szintugy mint a tragoedia és a satyrjáték. A római görög anyagú s görög eredetiből készült comoedia neve f. palliata, a római nemzeti comoediáé f. togata vagy egyszerűen togata, még pedig f. praetexta és trabeata, tabernaria. L. Comoedia. A római nemzeti tragoedia neve f. praetexta (később praetextata) A görögöknél már Hesiodus és Architodus az állatvilágból vett elbeszéléseket értettek alatta (Hess. app. 198–208. Archil. 86. frgm.), melyeknek szülőhazája meg nem állapítható; egyik néptől a másikhoz vándorolnak s általában az emberiség közvagyonának tekinthetők (v. ö. Keller. O., Gesch. der griech. Fabel a Jahrb. f. Phil. 4. pótkötetében. Beney a Pantschatantram feldolgozásában, Leipzig, 1859); időjártával gyüjteményeket is készítettek egyes műbarátok az ily népies költésből, majd az irók magok is alkottak ily meséket, pl. a görögöknél különösen Aesopus és Babrius (l. ezeket), a rómaiaknál pedig nagyrészt Aesopus után Phaedrus senatriusokban, majd később Babrisu után Flav. Avianus elegikus mértékben. A rómaiaknál legrégibb mesének ismerjük a Men. Agrippáét a gyomorról és tagokról. Liv. 2, 22. Voltak növénymesék is, pl. az olajfa és babérfa vitája. Callim. 93. frgm.