TARTALOMF

Földmívelés.

A földmívelés mindkét classikus nép életviszonyaira döntő befolyást gyakorolt. Görögország természeti fekvése és talaja nem igen kedvezett a földmívelésnek, de Thessalia, Boeotia és Peloponnesus termékeny vidékein csakhamar virágzásnak indult. Demeter istennő tisztelete olyan régi, mint maga a görög nép. A homerusi korban a görög nép fő foglalkozása a földmívelés és a történeti korban is a földmívelést tartják a legtermészetesebb és legigazságosabb keresetforrásnak. Plut. Philop. 4. A földmivelés magára az állami és társadalmi élet kifejlődésére nagy hatással volt, a miért is a tyrannusok különös gondot fordítottak reá. Sparta ereje és hatalma a földmívelésben gyökeredzett. A szorosabb értelemben vett földmívelés mellett főleg az olaj- és bortermelés említendő. A római nép a legrégibb időben első sorban földmíves nép volt. Erre vallanak a régi elnevezések és egyes családok nevei és cognomenjei. A Fabius, Lentulus, Cicero stb. nevek hüvelyes vetemények (faba, lens, cicer) neveiből erednek. A míg Romában a földmívelés virágzott, addig a nép erkölcsi ereje szilárd és hajthatatlan volt; a földmívelésnek köszönhető, hogy a római nép egyszerű, puritán gondolkoásmódja évszázadokon át érintetlen maradt. A mikor a földmívelés hanyatlani kezdett, egyes kiváló írók, mint Cato, Varro, Vergilius prózai és költői művekben iparkodtak a rómaiak figyelmét visszatéríteni az ősi foglalkozásra. Cic. off. 1, 42. – A vetés és aratás a görögöknél és rómaiaknál kissé másképen történt mint nálunk. Varro De re rustica cz. művében azt írja, hogy a rómaiak az őszi napéjegyentől (sept. 23) a téli napfordulóig (dec. 21) szoktak vetni. A mikor a vetés már szépen és egyenletesen megsárgult, az aratók sarlóval (falx messoria) levágták és pedig úgyszólván kizárólag a kalászokat, úgy, hogy a szalma a szántóföldön állva maradt. Varro 1, 50 azt írja: stramenta stantia ini segete (t. i. a mezőn) relinquunt, ut postea subsecentur. A kosarakban összegyűjtött kalászokat a szérűre (area) vitték, mely rendesen a nyilt mezőn volt. Itt azután kicsépelték a magot. Rendszerint igásbarmok taposták ki, vagy külön cséplőeszközzel (trahae, tribula) verték ki a gabonaszemeket. A megtisztított gabonát nagy kosarakban a magtárakba (granaria, horrea) vitték, néha pedig a föld alatt, külön e czélra ásott gödrökben (scrobes) rejtették el, úgy a mint az itt-ott még a mai napság is történik. A megőrlés (mola) előtt a kalászokat jól kiszárították, hogy a gabonaszemek szétzúzása és megőrlése könnyebben mehessen végbe. A 387. á. etruscus faekét mutat egy Arezzóból való bornzcsoport után, a melyhez hasonlót még ma is használnak a Campagnában;a 388. á-n – Titus (illetőleg Trajanus) thermáinak egy képe után – aratási jelenetet látunk.

PR. J.

387. Etruscus eke (bronzcsoport, Arezzóból).

387. Etruscus eke (bronzcsoport, Arezzóból).

388. Aratási jelenet (Titus thermáiból való falkép után).

388. Aratási jelenet (Titus thermáiból való falkép után).