Furnii,

plebejus nemzetség, mely a köztársaság vége felé a császári kor elején tűnt ki. – 1. C. Furn., 50-ben Kr. e. néptribunus, Cicero barátja. Cic. fam. 8, 11, 2. 49-ben Caesar pártján volt, ennek halála után pedig Antoniushoz szegődött (Cic. fam. 10, 25) s perusiai háborúban L. Antoniust segítette s mint ennek követe Octavianusnál is megfordult. 39-ben Antonius magával vitte a parthus hadjáratra, 35-ben Asia helytartójává tette, hol S. Pompejusszal több ízben szerencsétlenül harczolt. App. b. c. 5, 30. 75. 137. Ura bukása után Octavianus megkegyelmezett neki, sőt 29-ben consularisnak nevezte ki. Dio Cass. 52, 42. Élete végső éveiben az irodalomnak élt; neves szónok volt. Cic. fam. 10, 26. Tac. dial. 21. Plut. Ant. 58. – 2. C. Furn., az előbbinek fia. Octavianusnál ő vitte ki atyja megkegyelmezését s Kr. e. 25-ben, mint a császár legatusa, részt vett a cantaberek ellen intézet hadjáratban. 3 év mulva hispaniai helytartó lett s megverte a cantabereket s asturokat. Dio Cass. 54, 5. 17-ben Kr. e., alig hogy a consuli méltóságot megnyerte, meghalt. – 3. Egy Furniust, talán az előbbi fiát, Tiberius Kr. u. 26-ban házasságtörés miatt kivégezték. Tac. ann. 4, 52.