TARTALOMG

Gallus.

– 1. Személynév. – 1. L. Sulpicii, 10. – 2. C. Aelius Gallus, jeles jogász az 1. században Kr. e. – 3. Aelius Gallus, Aegyptus helytartója, a ki Kr. e. 24-ben szerencsétlen háborút viselt Arabiában. Plin. 6, 28. Dio Cass. 53, 29. Strab. 16, 780. 17, 819. – 4. C. (vagy Cn.) Cornelius Gallus, született a galliai Forum Juliban 69. Kr. e., később Augustus kedveltje lett, ki őt 30. Kr. e. Aegyptus kormányzójává (praefectus) tette. Gallus azonban ez állásában oly oktalanul viselte magát, hogy magára vonta Augustus gyanúját és neheztelését; kegyvesztetté lőn, s hogy a rá váró büntetést kikerülje, 26. Kr. e. mmga vetett véget életének. Suet. Oct. 66. Gallus mint szónok is jó nevet szerzett magának (Donat. vit. Verg. 38), de még híresebb volt mint költő. Négy könyv elegiát írt, melyekben főleg kedvesét Lycorist énekelte meg. Őt tekintették a rómaiaknál az elegia legrégibb classikusának. Ov. trist. 4, 10. 15. Költeményei mind elvesztek; tartalmukról némi fogalmat Vergiliusnak Gallushoz mint benső barátjához intézett 6. és 10. eclogája ad. Ugyancsak neki ajánlotta Parthenius az ő szerelmi elbeszéléseit. – II. Folyónév, a bithyniai Sangarius keleti mellékfolyója. Strab. 12, 543. – III. Természetrajzi értelemben gallus a házi kakas, Marsnak szentelt állat, mint a mely kukorékolásával a győzelmet hirdeti; kedves madara továbbá Aesculapiusnak; nemkülönben az éj istennőjének és a laroknak, mert éberségével a házat őrzi. A kakasviadalokat (alectrmonomaciai) állítólag Themitocles honosította meg Atheaneben. A viadalra kijelölt kalasokat foghagymával táplálták s lábaikat éles sarkantyúkkal fegyverezték föl. Maga a harcz egy magas asztal tetején folyt le, a mint a vázákon és gemmákon látható ábrázolatok mutatják. L. Alektruonwn agwneV.

N. G.