Granii

plebejus nemzetség. – 1. Q. Gran., római kikiáltó (praeco), szellemességéről, kitünő talrpaesett és csipős élczeiről híres ember; Cicero épen Lucilius mellé állítja s különösen dicséri igazi zamatos nyelvezetéért. Brut. 46. Barátja volt Crassusnak, Livius Drususnak s több más hires embernek. Cic. Planc. 14. fam. 9, 15. – 2. Cn. Gran. és – 3. C. Gran., az elsőnek fiai, kiknek halála után Marius lett mostoha atyjuk. Egyikük Marius hiveit nagy szorultságból mentette ki Sulla ellenében, Minturnaenél. Plut. Mar. 37, 40. – 4. Gran. Flaccus. Az első században élt Kr. e. és írt egy könyvet de indigitamentis, Caesarnak ajánlva. Censorin. de die nat. 3, 2. – 5. Gran. Marcellus, Tiberius propraetora Bithyniában; 15. Kr. u. bevádolták zsarolás és felségsértés miatt. Tac. ann. 1, 74. – 6. Gran. Silvanus. 65. Kr. u. tribunus, a Piso-féle összeesküvés tagja. Ő hallgatta ki Senecát; később, bár az összeesküvés vádja alól felmentették, mégis öngyilkos lett. Tac. ann. 15. 60. 71. – 7. Gran. Serenus, a keresztények pártfogója és védője Hadrianus alatt. Oros, 7, 13. – 8. Gran. Licinianus. Római történetiró; művének töredékeit (26. 28. és 36. könyv) 1853-ban fedezték fel egy háromszoros palimpsestuson (a 163. és 78. Kr. e. évek története.) Hogy ő maga mikor élt, teljesen bizonytalan, úgy hogy némelyek (Bücheler stb.) Augustus, mások Antoniunus császár korába, ismét mások (Madwig) a Kr. u. 3–4. századba teszik. A töredékeket kiadta Pertz (a kézirat felfedezője) Berlin, 1857 és több bonni philologus (7, köztük Bücheler), Lipsiae, 1858.