TARTALOMG

Griphi

grijoi v. g rijoi. E szó tulajdonképen halászhálót jelent, de a későbbi (alexandriai) irodalom átvitt értelemben a talány fogalmát fejezte ki rajta. Ilykép grijoV a régibb használatú ainoV, ainigma szók synonymája; legalább lényegbe vágó különbséget aingma és grijoV között a mai görög lexicographusok és grammatikusok sem tudtak megállapítani (nehány önkényes feltevéstől eltekintve), és mi sem tudunk. Annyit mondhatunk csupán, hogy idővel a talányok mind szövevényesebbekké lettek, s így a régiek ainigma-ját a későbbiek grijoV-ától bizonyos fejlődési különbség mindenesetre elválasztotta. Találós kérdések feltevése a görögöknél is ősrégtől szokásban lehetett más népekhez hasonlóan. Efajta incselkedéseknek, társas játékoknak először a vallás kölcsönzött némi jelentőséget. A jósjelek és jóslatok kimagyarázatása talányok megfejtésével volt egyértelmű, mert mind a természet, mind a jós leplezett, talányszerű nyelven beszélt a jövőjükért aggódó hívekhez. A Sphinx mondája mutatja, mily ősrégi a szövetkezés a talány és vallás között. És még a későbbi cultusban is megmaradtak e szövetkezés nyomai. Dionysusnak, a jóistennek, egy orchomenusi ünnepén, az Agrionián, talányok feladása és megfejtése volt szokásos (Plut. quaest. symp. 8. proem.) és ugyanezt halljuk a Dionysus-ünnepekkel egyébként is érintkező Adoniáról Samusban (Athen. alább, Diphilus, Thesus czímű darabjából idézve). De a talányok mint a vallástól független mulatság eszközei jutottak idővel mind nagyobb szerephez, a társas élet növekedésével párhuzamosan. Főleg a symposiumok szolgáltak alkalmakúl, hogy a görög éleselméjűség és szellemesség ügyes talányok feltevésével és megfejtésével adja próbáját. Hesychius szerint a lrijoV egyenesen: sumpotich zihthsiV ainigmatwdhV. A talányszerü beszéd legkülönbözőbb fajai merülhettek fel ilyenkor a mulatozók között. A spontan jókedv és közvetetlenség jellegét viselik magukon a következő, Athenaeustól felsorolt példák: ti panteV ouc epistamenoi didascomuen; és ti tauton oudamou kai pantacou és ti tanton en ouranj kai epi ghV kai en Jalatth. Már bizonyos mesterkéltséget árúl el a következő példa: ’Ectora ton Priamou diomhdhV ectanen anhr (schol. Aristid. 508). Itt épen a Homerusban jártas görögnek kerülhetett egy kis fejtörésébe, hogy a diomhdhV anhr-ben a tulajdonnév helyett Achilleus körülirását találja ki (dimhdhV = isteni eszű). Eredetre és formára nézve egyaránt irodalmi termék Panarces grijoV-a (Plato. r. p. 5, 497-ben to wn paidwn ainigma-nak nevezi: akkor tehát már közismeretű és közkedveltségű talány volt): oti baloi xulw kai ou xulw caJhmenhn orniJa kai ouc orniJa anhr te kai ouc anhr liJw te kai ou liJw (Athen.). Itt már csak a: narJhx, nucthriV, eumoucoV és cisshriV magyarázó szavak elmondása után értjük meg a talány értelmét. A symposiumi talányjátékot – igaz görög szokásból – a versenyezés formái között tartották meg. Jutalmat kapott a kitaláló és büntetést, ki a felelettel adós maradt; annak pl. koszorút tettek a fejére, emezt meg arra kényszerítették, hogy sós vizet igyék vagy hogy apneusti (egy húzásra) ürítse ki a tiszta borral vagy vízzel teli serleget. Nem csoda hát, hogy ezen élénk társasjátékhoz fűzödő érdeklődés a talányok irodalmát is megteremtette. Clearchus külön könyvet írt peri grijwn, hol – egy gazdag példagyűjteményen kívül – a talányok osztályozását kisérlette meg 7 csoportban. – Főforrás a görög talányok kérdésére nézve Athen. 10, 448 sk., ki Clearchus munkájából kivonatolt; l. továbbá Poll. 6, 107 sk. és a lexicographusokat az illető szók alatt. V. ö. K. Ohlert, Rätsel u. Gesellschaftsspiele der Griechen, és a Pauly Realencycl.-ban Krause czikkét: Griphi (elég bő anyaggyűjtés).

H. GY.