Hajózás

navigatio, nautilia. A görög népnél a tenger oly nagy szerepet játszott mint például mai napság Angliában. Maga a hajózás és a mi ezzel összefügg, a hajóépítés, a görögöknél már ősrégi időben ki volt fejlődve. A homerusi hajó szerkezetét eléggé ismerjük. A hajónak dereka vagy gerincze volt a tropiV (carina) és e fölött huzódott végig az úgynevezett steirh, vagyis egy gerenda, mely a hajó elején fölfelé volt görbítve. Ebből a gerinczgerendából emelkedtek ki a bordák druocoi (costae), melyek a hajó közepén nem voltak olyan hosszúak, mint a hajó elején és végén. A bordák felső végét érintették és szilárdan összekapcsolták az ephgcenideV nevű fedélgerendák; a hajó fedélzetét egy fűzfavesszőből készült fonadék képezte. Természetesen nagyon fontos volt, hogy a hajónak mindkét oldala teljesen egyforma legyen, a sűrűn előforduló aisai és amjeilsai jelzők is erre vallanak. A gerinczgerenda fölött állott az árboczfa talpa (mesdhn), valamivel magasabban feküdt egy szélesebb gerenda (istopedh), melyen keresztül volt dugva az árboczfa (istoV, malus). A istopedh fölött két-két borda között keresztben feküdtek gerendák, melyek a hajó közepén az evező padokat alkották. Ezeknek neve zugon (jugum) volt, és a hajó közepén nem is volt külön fedélzet. A hajó élén és hátsó részén széles deszkák (sanideV) terültek el és ezek képezték a fedélzetet (ta icpia). A hajó belső testének neve antloV volt; a hajó orrát vagy elejét alkotó él arra szolgált, hogy a hajó mentül könnyebben szelhesse a hullámokat. A hajó orra (prwra, prora) rendszerint pirosra volt festve, innen van az állandó jelző mltopargoV, a mi annyi mint pirosorczájú. A hajó hátsó része (prumnh, puppis) kerek alakú és jóval magasabb volt, mint az eleje. A kormányzó készülék is itt volt elhelyezve. a hajó alját kövekkel és fadarabokkal rakták tele, innen az uhl név. A cuanprwpoV és melaina jelzők a mellett látszanak bizonyítani, hogy az egész hajót fekete anyaggal, talán szurokkal vagy kátránynyal kenték be. Ha a hajó kikötött, akkor az árboczfát lebocsátották és egy villa alakú készülékre (istodoch) tették. Az árboczfa felső végén keresztben voltak elhelyezve a vitorlarúdak (ewpicria, antennae), melyeket bőrszíjjal vagy babylusszal kötöttek hozzá. A vitorla (velum) görög neve istion vagy speiron volt. Valószinű, hogy a régi, kezdetleges hajón csak egy vitorla volt kifeszítve; ha kedvezőtlen szél fújt, akkor összegöngyölítették. A különféle köteleknek gyűjtőneve opla vagy peisrata volt, a horgonyköteleket prumunsia-nak nevezték; a protonoi név alatt azt a két erős kötelet értették, melyek az árboczfa tetejét összekapcsolták a hajó két oldalával; az epitonoV nevű vékonyabb kötél arra szolgált, hogy a vitorlarúdat az árboczfához lehessen kapcsolni. Ezeken kívül volt még a calwV vagy boeuV nevű kötél a vitorla igazítására, továbbá a uperh, melynek segítségével a vitorlát meg lehetett fordítani, úgyszintén a podeV a vitorla alján, melyek lenn a hajó fedélzetéhez voltak erősítve. A kormány (gubernaculum) görög nevei phdalion vagy oihion, néha oiax, még ritkábban ejulcaion, a mi körülbelül annyit jelent, mint a magyar uszály. A kormányosnak (cubernhthV, gubernator) rendszerint segítő társa volt, a ki a hajó élén állott, neve prwrathV (proterata) volt. A celeusthV (horator vagy pausarius) a kormányos utasítása szerint rendelkezett az evezősökkel, hogy ezek egyenletesen dolgozzanak vagy esetleg rövid időre abba hagyják a munkát. Az evező (eretmoV, remus) fogójának neve prdon vagy prdoV volt. Homerusnál (Od. 9, 322) szó van egy húszevezős hajóról. A rúdat, melylyel induláskor a hajót a parttól ellökték, contoV-nak nevezték, a horgonyt egyszerű kövek (eunai) pótolták, melyeket a hajó orránál kötelek segítségével a mélységbe eresztettek. A hajó teste fenyőfából, néha nyár- és kőrisfából készült. A hajóácsoláshoz szükséges eszközök nevei olvashatók az Odyssea 5. énekében (234 skk.). A fejsze és balta oceparnon, a furó tepetron, a zsinórmérték staJuh és a fa-szegek gomjoi. A 419. á. a Homerus-korabeli hajót mutatja, melynek részei a következők: a–a: steirh, a hajófenék főgerincze, részben a hajóorré is, b–b: toicoV vagy ephgcenideV, a külső oldaldeszkák. c: prwrh, a hajó orra, előrésze (prora.) d: prmnh h, a hajó fara, tatja. e: ajlaston, corumba, a hajó hátulján, tatján levő gombdísz f: mesodmh, a keresztgerenda. g–g: zuga, ta, a hajó keresztgerendái, melyek evezőpadokul szolgáltak. h–h: clhiV, idoV, h, a kiálló farészek a hajó felső bordáján, melyekhez az evezőket kötötték. i–i istoV, ó, az árboczfa, k–k: epicrion, a vitorlarúd fent. l: iotion, a vitorlavászon; a homerusi hajónak csak egy vitorlája volt. m–m: protonoi, az előalattságok. n–n: epitonoV, a tatkötél. o–o: uperai, a vitorlatartó kötelek. p–p: caloi, a vitorla felhuzására szolgáló kötelek. q–q: podeV, a talpkötelek. r–r: prhdalion, a kormány. s: az oihion, a hajó kormányának nyele. t: ejolcaion, a kormánylapát. u: eretimon, az evezőlapát. v: cwth, az evező nyele és alul a phdon, az evező lapátja. x: proumnhsia, a farkötelek, melyeknél fogva a hajót farral parthoz kötötték. y: desmoV, o, a horgonykötél. z: icria prumnhV, a hajó tatját fedődeszkák. A 420. á. a hajó keresztmetszete, a következő részekkel: a tropiV. b: steiph. c: istopedh, az árboczfogó. d: icria. e: stamineV. f: zugon. g: mestodmh. h: istoV. i: JrmnuV, uoV, ó, az evező-pad vagy a révészzsámoly, melybe az evező lábát megfeszítette. k: icpria. A 421. á. az árbocztartót (mesodmh) tünteti fel. A 422. ábrán Odysseus tutaját (v. ö. különösen az Odyssea 5. énekét) látjuk, melynek részei ezek: 1: steira (steiroV), a csónak elején az orrgerincz. 2: tropiV, a hajó talpa, alsó gerincze. 3–3: stamineV, a hajóbordák, melyek hajlítva fölfelé állottak. 4–4: ephgcenideV, a külső oldaldeszkák. 5–5: icria, ta, a csónak két-két orrát fedő deszkák, fedélzet, mely azonban nem az egész hajót födte, hanem csak két végét. A 419–422. ábrák modern reconstructiók, a 423. á. antik hajót szemléltet pompeji falfestmény után. Egy jól felszerelt hadihajó a következő részekből állott: A hajó előrésze (prowra, prora, 424. á., pompeji falikép után); a hajó hátsó része, fara (prumnh, puppis, 425. á., modern restauratio); a hajó hátsó részén (prumnh) levő kiálló csúcs neve ajlaston (latinos alakja aplustre), melyet rendesen istenek és hősök képei diszítettek. A hátsó és előrésze között volt a cutoV (testudo), a fedélzetet catastrwma-nak (tabulatum) hívták. A hajó érczorra emboloV (rostrum), az előrészen levő nyilasok osJalmoi, a hajó felső karimája trajhx, az evezőpadok edra cwpwn, a fedélzet padozata icria, a fából készült evező szerkezet alkotó részei sceh xulina entelh, maga az evezőkészülék tarros vagy tarsoV, a kormányevezők phdalia cunernhthV igazgatta a hajót, 426. á.), a létrák chimacideV vagy apobaJrai nevet viselték. A hajónak a parttól való eltaszítására és a tenger mélységének megmérésére szolgáltak a contoi nevű rúdak; megemlítendők még az árboczfa támasztékai parastatai, az árboczfa istoV, a vitorlarúdak ceraiai, a hajó elejétől a végéig érő kötelek upozwmata, a vitorlák istia, különféle kötelek és alattság topeia vagy scoinia, a vitorlarúd vékonyabb kötelei ceroucoi, a fedélzetet védő takarók pararrumata, a horgony agcura. Legközönségesebbek voltak régebbi időkben a kétoldalt ülő evezősök száma szerint eicsoroi-, triacontoroi-, penthcontoroi (427. á.) vagy ecatontoroi-nak nevezett (20, 30, 50, 100 evezős) alacsony hadihajók. Leggyakrabban három sorban ülő evezősökkel biró hadihajókról (trihreiV, triemes, 428. á.; a 429. á. a három sorban levő evezők elhelyezését [i. i. i.], a 430. á. az evezősök ülésrendjét mutatja) történik említés. A rómaiak természetesen a hajózás és hajóépítés terén is a görögök tanítványai voltak. Polybius történetíró leirása szerint a rómaiak az első pún háborúban ötsoros evezős hajókkal rendelkeztek, úgyhogy háromszáz evezős és százhusz tengerész katona volt rajtuk. Elvétve még nagyobb számról is történik említés. A hadihajók legénysége a nautai uphretai és a tengerész-katonák epibatai (classiarii). A triemes alsó sorát JalamoV -nak hívták, innen az itteni evezősök neve dalamitai vagy Jalamioi; a középső sor neve egyszerűen zugitai vagy zugioi; a megfelelő evezősök a zugitai vagy zugioi; a felső sor JranoV, az evezősök Jranitai. A rómaiak hadóhajói nagyjában épen úgy voltak fölszerelve, mint a görögökéi. A második samnita háborúban (Kr. e. 311) szerepelnek a naves longae vagy naves militares, hatalmas, hosszú hadihajók. A naves actuariae könnyebb hajók voltak, melyeket gyorsan lehetett kezelni. Ismeretesek voltak a naves Liburnicae (l. Liburnae). A naves praetoriae alatt kell érteni a fővezér hajóját, melyet bibor lobogójáról (vexillum purpureum) könnyen fel lehetett ismerni. Az ellenség vagy a tengerpart kifürkészésére szolgáltak a naves speculatoriae nevű kémlelőhajók. A teherhajók naves onerariae vagy mercatoriae (kereskedőhajók) vagy frumentariae (gabonaszállító hajók) név alatt említtetnek. A naves orariae csak partmenti hajózásra szolgáltak, a kis vitorlás hajók (naves tab lariae) a posta szolgálatában állottak. A kisebbfajta hajók latin neve celoces, lembi és phaseli (l. Phaselis). A hajógyárak neve necria, navalia. Romában két gyár volt. Az antik népek hajózását a legbehatóbban ismerteti Breusing, Die Nautik der Alten (1886) és Lübeck, Das Seewesen der Griechen und Römer (1890) czímű munkája.