Hamilcar

’AmilcaV. – 1. Mago fia, a ki a Himera mellett Kr. e. 480-ban vívott csatában életét vesztette. Hdt. 7, 166. – 2. H. Rhodanus, carthagói követ és jeles szónok, a ki Kr. e. 332-ben Nagy Sándor udvarában járt, visszatérése után pedig minden igaz ok nélkül Carthagóban kivégeztetett. Just. 21, 6. – 3. Carthagói vezér Sicilia szigetén, a ki Agathocles és a görög gyarmatvárosok között amannak előnyére békét létesített, a miért őt polgártársai üldözték. Just. 22, 2 sk. – 4. Hadvezér, a ki az I. pún háború idejében (260) Thermae mellett győzött, de 257-ben Tyndaris hegyfokánál csatát vesztett. Miután Regulus Africában kikötött, H. szintén haza sietett, de 256-ban az Adis mellett lefolyt ütközetben elfogatott és Romába vitetett, a hol, mint Carthagóban beszélték, kegyetlen bánásmódban részesült. Diod. Sic. 23, 9. – 5. H. Barcas (v. Barac, a. m. «villám»), ó BarcaV, Carthago egyik legkitünőbb hadvezére, Hannibal atyja. Egész életét szülővárosa érdekeinek szentelte. Már ifjú korában, Kr. e. 247 óta harczolt Siciliában a rómaiakkal, a kik ellen saját költségén zsoldosokat toborzott, melynek élén az Ercte hegy és később az Eryx hegyen ütött táborból nagy sikerrel szórványos harczot folytatott, sőt kalózhajói által Sicilia s Italia partvidékeit is megsarczolta. Szívós erélye teljesen kimeríté a rómaiakat, a kik elvégre kényszerüségből nagy áldozatok árán új hajóhadat teremtettek, melylyel azután C. Lutatius Catulus consul az Aegates szigeteknél Hanno carthagói tengernagy flottáját legyőzte. Pol. 1, 20–56. Diod. Sic. 24. Nep. Ham. 1. Erre a le nem győzött H. maga ajánlotta a békét, melyet azután Carthago megbizásából léte is hozott 241-ben. Alig hogy szülővárosába visszatért, a fellázadt zsoldosokkal gyült meg a baja, a kik Numidiát maguknak követelték és Carthagót végveszélylyel fenyegették. Ezt a lázadást H. csellel és fegyerrel szerencsésen leverte ugyan, de e közben Hannóval, az aristocrata párt fejével és régi versenytársával újból meghasonlott. Pol. 1, 88. Numidia lecsöndesítése után a hazafias H. oly tervet gondolt ki, a melylyel szülővárosát az elvesztett Siciliáért s a rómaiak által jogtalanul megszállott Corsica és Sardinia szigetekért akarta kárpótolni. Arra a merész tervre határozta el magát, hogy a gazdag és termékeny, vitéz törzsekben csakgúy mint nemes érczekben bővelkedő Hispaniát meghódítja és ott szerzi meg magának a Romával megújítandó döntő háborúhoz szükséges hadsereget és pénzt. A carthagói senatus most sem igen támogatta lelkes fiát, a ki azonban saját emberségéből Kr. e. 241 óta Hispania meghódítását fokoaztosan keresztül vitte, mi közben úgyszólván fejedelmi hatalomra emelkedett. Pol. 2, 1. Hispaniának félig vad és rakonczátlan törzseiből engedelmes rendes hadsereget szervezett, melynek zsoldját a hispaniai bányák ezüstjével fizette meg. Ily módon kimondhatatlan hasznot szerzett Carthagónak. Kr. e. 229-ben hódításai és sikerei közepette a Vettones néppel vívott csatában (a mai Madrid közelében) hősiesen elesett. Roma megalázásának terve örökségképen vejére Hasdrubalra szállott. Just. 44, 5. App. 6, 5. 7, 2. V. ö. Mommsen, Ihne, Nitzsch munkáit a rómaiak történetéről és a pún háborúkról szóló irodalmat. – 6. Egy carthagói hadvezér, kit 218-ban Kr. e. Malta szigetén elfogtak. Liv. 21, 51. – 7. Carthagói hadvezér, ki a második pún háború utolsó éveiben Felső Italiában parancsnokoskodott. 197-ben esett el. Liv. 31, 10. 19, 21. 33, 23.