Helleborus

elleborus, elleboroV, húnyor (fehér zászpa), a boglárkafélékhez (ranunculaceae) tartozó fűnemű növény, a melynek húsz faja terem Europa és Ázsia hegységein; ezek közül hazánkban kilencz fordul elő. Gyöktörzse és levelei két, erősen mérgező hatású, glycosidot tartalmaznak, ú. m. a helleborint, a mely bódulatot okozó agyméreg és a helleboreint, a mely a szívre hat bénítólag. Az ókorban a h.-nak két faját különböztették meg, t. i. az albust, a melynek hánytató hatást, és nigert, a melynek erős hashajtó képességet tulajdonítottak. Ma a h. orvosi használata már igen ritka, ellenben az ókorban nagy becsben tartották, mint vízi betegség, bélférgek, bőrbántalmak és elmebajok hatásos gyógyszerét. Elmebetegségek ellen azt a h.-t tartották a legjobbnak, a mely Phocisban, Anticyra körül termett. Mérgező hatását jól ismerték és egyes vidékeken a nyílak és szúró fegyverek hegyét szokták a h. kivonatával bekenni. Plin. n. h. 22, 133. 24, 22. 25, 56–61. stb. Strabo, 9, 418. Hor. a. p. 300 (tribus Anticyris capus insanabile). ep. 2, 137. sat. 2, 3, 82.