TARTALOMH

Helvetii

Elouhtioi celta nép, mely eredetileg a Main és Nectar mellékein egészen az Alpesek északi lejtőjéig tanyázott, de a Kr. e. 1. században délfelé, Schweiz földjére szoríttatott. A történelem színpadán Kr. e. 107-ben jelennek meg először, a midőn egyik törzsük, a tigurinusok, Divico vezérük alatt a cimberekhez csatlakozván, L. Cassius Longinus consult a Garonne mellékén Agionumnál lesbe csalva felkonczolták; a cimberek pusztulása után azonban baj nélkül visszatértek hazájukba. Caes. b. g. 1, 7. 12. Strabo (4, 192) és Caesar szerint ekkor a Jura hegység, a genfi tó, Rhodanus, Rhenus s a bodeni tó között laktak, egészen a Szt. Gotthard szorosig. Országuk 400 vicusra és 4 pagusra oszlott (Caes. b. g. 1, 5. 12), melyek közül névszerint csak a pagus Tigurinus és p. Verbigenus ismeretes. Kr. e. 60 körül Orgetorix főnökük Galliába tört, mely annyira megtetszett neki, hogy visszatérése után honfitársait egy újabb, nagyobb szabású vállalatra iparkodott rábeszélni. Maga ugyan már nem élte meg a honfoglaló vállalatot, melyben 368,000 főből álló tömeg, köztük 92,000 harczos vett részt. Caesar, a ki a maga részéről szintén Galliában hódított, versenytársakat látott az új jövevényekben; 58-ban elzárta előlük a rhodanus-völgyi szorost s eltiltá őket az előnyomulástól. Ámde a helvetiusok a Jura egyik szorosán keresztül mégis Galliába rontottak, a hol azonban az utánuk siető Caesar az Arar (Saone) folyón való átkelés közben őket megverte, majd Bibracte mellett (Autun) másodízben is megszalasztotta a különben vitéz népet. Az életben maradtakat azután visszaküldte hazájukba (589. Ezóta a rómaiak a megerősített Ager Helvetiorum által iparkodtak Galliában tett hódításaikat maguknak biztosítani és hasonló okból alapítá Caesar 45. a colonia equestrist Noviodunumban (ma Nyon, a genfi tó mellékén), Augustus császár pedig az Augusta Rauricorum gyarmatot (ma Augst, Basel tőszomszédságában); ezeken kívül a nagy szinkörrel dicsekvő Aventicum (m. Avenche v. Wiflisburg, Tac. hist. 1, 68) és Vindonissa (m. Windisch, az Arurius, m. Aar mentén) nevezendők. Kr. e. 16–13 között Augustus Helvetiát, mely eddig Galia Celticához számíttatott, Gallia Belgicához csatolta, vallási és közigazgatási középpont gyanánt azonban a Helveti, Sequani, Lingones és Raurici törzseknek Lugdunumot (Lyon) rendelte, a hol tartományi gyűléseiket is megtarthatták. Midőn a H. Vitellius császárt elismerni vonakodtak, annak féktelen katonái az országot borzasztóan elpusztították. Tac. hist. 1, 67 sk. Vespasianus nehány gyarmatot latin joggal ruházott fel, ámde az ország ama csapás súlya alatt egyre hanyatlott s végre még neve is feledésbe ment. A 3. században az alemannusok szállották meg hosszabb időre, majd a frankok hatlamába került. V. ö. Fechtner értekezése, idézi Schiller Herm., Gesch. der röm. Kaiserzeit, 1, 212. Jung Jul., Grundriss der Geographie von Italien u. des Orbis Romanus (2. kiad. 1897). Mommsen, Römische Geschichte (5. köt.).

M. L.