TARTALOMH

Helvidii.

A család valószinűleg Samniumból származott. – 1. Egyik legősibb tagja P. Helvid. Rufus, római lovag, Cluentius barátja. Cic. Cluent. 70–2. Helvid. Priscus, szelídségével és okosságával lecsillapította Kr. u. 51-ben a Cappadociában és Armeniában keletkező zendüléseket. Tac. ann. 12, 49. – 3. Helvid. Priscus, egy elsőrangú centurio (primipilaris) fia, Cluviából a caracenusok vidékéről; köztársasági érzelmű volt, Nero és Vespasianus idejében élt s miután egy Helvidius Priscus nevű ember fiává fogadta, nagyon ifjú korában tudományokkal, különösen a stoikusok bölcseletével foglalkozott. Tac. hist. 4, 5. Nero alatt előbb quaestor, aztán praetor, majd meg néptribunus lett Kr. u. 56-ban. Tac. ann. 13, 28. Mivel azonban ép úgy, mint apósa Thrasea Paetus, teljességgel nem titkolta a köztársasághoz s ennek utolsó védelmezőihez való ragaszkodását, 66-ban Nero kiutasította Italiából; ettől fogva Nero bukásáig Apolloniában élt. Tac. ann. 16, 28 sk. Plin. ep. 7, 19. Galba visszahivatta s 68-ban részt vett a belső harczokban még a következő császárok alatt is; bátran föllépett a senatusban a feslett Vitellius ellen (Tac. hist. 2, 91) s még 70-ben is Vespasianus alatt bebizonyította hajthatatlan köztársasági érzületét. Minthogy a császár ellen egyként küzdött a senatusban és azon kívül, száműzték, s mivel ekkor sem szünt meg a császár ellen működni, valószinűleg ép a császár parancsára elitélték. Suet. Vesp. 15. Dio Cass. 66, 12. Neje Fannia kérésére Herennius Senecio megírta élete történetét. Tac. Agr. 2. Plin. ep. 7, 19, 5. – 4. Helvidius, az előbbinek fia, 87-ben consul suffectus, aztán falusi magányában élt, de egy gúnyos költeményével fölkeltvén Domitianus haragját, börtönben halt meg 93-ban. Suet. Dom. 10. Plin. ep. 9, 13. Fiában tovább élt a család (Plin. ep. 4, 21, 4), melynek létezése kimutatható még a 2. évszáz végén is.

B. G.