Hermagoras

’ErmagoraV. – 1. A temnusi H., görög rhetor, a Kr. e. első század első felében élt. A stoikus philosophiával kapcsolatosan új rendszerbe foglalta a rhetorikát, s így a róla elnevezett rhetorikai iskola alapítója lett. Cic. Brut. 76, 273–78. Plut. Pomp. 42. Tőle ered kivált a szónoklás tárgyának a politicon zhthma (quaestio civilis) terminussal való meghatározása s ennek felosztása egyrészt JesiV-ekre és upoJesiV-ekre. (Cic. inv. 1, 6, 8. Quint. 2, 21, 21), másrészt genoV logicon-ra és nomicon-ra; továbbá e két genoV mindegyikének felosztása négy-négy stasiV-ra. Quint. 3, 6, 56 skk. Már a Sulla idejében keletkezett rhetorica ad Herennium is kapcsolatban áll vele (l. Cornificii, 2), Cicero szintén követi fiatal korában szerzett, de inventione cz. munkájában. Quint. 2, 11, 18. Ujabban H.-t a hasonló nevű stoikus philosophussal, Persaeus tanítványával azonosították (l. Harnecker, Hb. f. Phil. 1885, 69 sk. ll.). – 2. Az ifjabb H. rhetor Augustus és Tiberius idejében élt és gadarai Theodorus tanítványa volt. Quint. 3, 1, 18.