TARTALOMH

Hermogenes

ErmogenhV. – A tarsusi H. már tizenöt éves korában nagy feltünést keltett Romában mint ékesszólás-tanító; maga M. Aurelius császár is hallgatta (Dio Cass. 71, 1, 4); de már 24 éves korában elvesztette gondolkodó képességét, jóllehet késő vénségben halt meg. A bynzantiumiak előtt akkora tekintélye volt később is, hogy csak «ó tecnicoV» néven idézik. Voltaképen azonban nem volt egyéb száraz compendiumgyártónál, s nemcsak új eszmét nem vitt a rhetorikába, hanem az ékesszólás művészetét iskolai színvonalra alacsonyította (l. Krumbacher, Gesch. der byz. Lit. 2. kiad. 450. l.). Legnagyobb hatást (még meglévő) «előgyakorlatai» (progumnasmata) tettek. Ránk nézve azonban fontosabb (szintén meglévő) tecnh rhtorich-je, melynek részei: 1) peri stasewn (status causae), 2) peri eureswV (de inventione), 3) peri idewn, a prózai stilusfajokról (ez a legérdekesebb és legfontosabb rész), és függelékül: 4) peri mueJodou deinothtoV, legfontosabb idea fejtegetése, kivált Demosthenes alapján. Kiadták. Walz, Rhet. Graeci 1, 9–54. (progymn.), 3, 1–445 (techne). Spengel, Rhet. Graeci, 2, 3–18 (progymn.), 133–456 (techne). V. ö. Volkmann, Rhetorik der Gr. u. R., Berlin, 1872. – 2. Tigellius H., zenész (énekes) Augustus idejében, kit Horatius nem szeretett (sat. 1, 3, 129. 9, 25. 10, 80, 90), s ki fogadott fia volt a másik (sardiniai) Tigelliusnak (Sardus T.). Hor. sat. 1, 2, 3. 3, 3.

GY. GY.