’IpparcoV (ipparchV)

lovassági parancsnok. – 1. Athenaeben évenként két hipparchust választottak a lovasság élére, s minthogy a polgári szervezetnek megfelelően a lovasság is épenúgy mint a gyalogság 10 phylére volt felosztva, mindenik hipparchus alatt öt phyle lovasság állott s e két lovas csapat a háborúban is külön választva a sereg két szárnyán foglalt helyet. Minden lovas phyle vezénylete egy-egy választott jularcoV kezében volt s ezek fölött állott mint főparancsnok a két hipparchus, a kik a phylarchusok segítségével és közvetítésével intézték az alájok tartozó lovasság összes ügyeit. A lovasságot illetőleg ugyanis az állam csak a phylékbe való beosztást szabta meg s egész katonai szervezése a hipparchusok feladata volt. Az ő tisztjök volt különösen gondoskodni arról, hogy a lovasság megszabott létszáma (1000) állandóan teljes legyen; e czélból a két felső adóosztályba tartozó polgárságból azokat, kik lovassági szolgálatra testileg is alkalmasak voltak, a phylarchusokkal évenként összeiratták s a tanács elé terjesztették; a kik ily úton a lovasság közé besoroztattak, azokat szolgálatra behivták s esetleg törvényszéki határozattal is rákényszerítették. Xen. hipp. 1, 8–10. Feladatuk volt továbbá a lovasság begyakorlása, a lovaglásban és fegyverforgatásban való kiképzése, úgyszintén a lovak megvizsgálása, hogy katonai czélra alkalmasak-e s végül természetesen a lovasság vezénylete. Saját hatáskörükben birói jogokat is gyakoroltak. – 2. Az aetoliai és achajai szövetségben is így hivták a lovassági parancsnokot, ki a strategusok után legjelentékenyebb szövetségi tisztviselő volt. Liv. 38, 11. 30 skk. Pol. 5, 1. 91. 25, 1. 22, 13. – 3. Boeotiában, Syracusaeben, Thessaliában és más helyeken szintén találunk a polemarchusok mellett hipparchusokat, mint tekintélyes tisztviselőket.