TARTALOMH

Hirtii

plebejus nemzetség, valószinűleg a hernicusok földjéről. Legismertebb A. Hirtius, Caesar hive, kinek 58-ban Kr. e. a gallus háboruban legatusa volt (Cic. fam. 16, 27, 2) s később is állandóan kiséretében maradt, vele ment Romába, Aegyptusba és Antiochiába is. Úgy látszik, némi befolyása is volt reá, mert sikerült Q. Cicero számára kegyelmet kieszközölnie. Cic. Att. 11, 20. Az afrikai háború alatt Tusculumban visszavonulva élt s csak Caesar visszatértekor csatlakozott ismét hozzá. Cic. Att. 12, 2, 2. Állandó barátságban volt Ciceróval (fam. 7, 33, 9, 18. 20). 46-ban mint praetor törvényt hozott a pompejuspártiak ellen, majd azután consuli kitüntetést nyert. Cic. Phil. 3, 16. Suet. Caes. 76. A következő évben Hispaniában harczolt Pompejus fiai ellen, honnan visszatérve a 43. évre consul designatus lett. Közbejött Caesar megöletése s ő jobbnak látta visszavonulni falusi birtokaira, állandóan fentartva a barátságot Ciceróval (fam. 16, 24, 2). 43-ban Pansával együtt mégis elfoglalta hivatalát s legelőbb is megjutalmazta a senatusban Octavianust. Majd, midőn a tárgyalások Antoniusszal meghiusultak, egyesült consultársával Bononiánál és megütközött Antoniusszal. Itt Pansa veszteséget szenvedett, de H. megverte Antoniust (43, apr. 14) s tiz nap múlva (apr. 25 és 27 között újabb csatát nyert ellene Mutinánál. Itt azonban maga is elesett, Pansa is halálos sebet kapott, úgy hogy már másnap meghalt. Némelyek Caesart vádolják azzal, hogy ő okozta a consulok halálát, azért, hogy egymaga foglalhassa el helyüket. Cic. Phil. 7, 4. 10, 8. 14, 9. fam. 10, 30. 12, 25. Ov. trist. 4, 10, 6. App. 3, 66. Vell. Pat. 2, 61. Tibull. 3, 5, 18. Plut. Ant. 17. Suet. Oct. 11. Tac. ann. 1, 10. H. mint író is kitünt; ő írta Caesar commentariusaihoz (de bello Gallico) a 8-ik könyvet a bellum alexandrinumnak is valószínűleg ő a szerzője.

I. B.