TARTALOMH

Hyrcania

ˇrcania, az óbactriai szent iratokban Vehrkána, az óperzsa ékiratokban Varkána, újperzsáúl Gurgán (vagyis farkasok földje), a mostani Perzsia északi szélén levő tartomány; még jelenleg is egy eromban heverő városnak (egykor Hyrcania) és egy folyónak neve, arabosan ejtve Dsurdsán. H. a Caspius tenger déli partjának egy vidéke volt; e tengert ennek következtében Eratosthenes óta hyrcaniai tengernek (h ’ˇrcania Jalassa) is nevezték; Nyugatról és Délnyugatról Media, Keletről és Délkeletről Parthia volt a határa; a lapos, itt-ott posványos tenger partján és a folyó mentén buja növényzetű, völgyei termékenyek és erdei sűrűk; azonban közel vannak az Elburz zord 2300 méter magasságig emelkedő kúpjai is, meg gyakori a földrengés. Lakósai közül ismerték a classikus írók a taupurusokat, az amardusokat vagy mardusokat a Mardus folyó (m. törökül Kiilüzen) partján, a gelusokat (Ghlai) a mostani Gilánban és a jeles íjászokat szolgáltató cadusiusokat az Arades vidékén. Fővárosa volt Zadracarta (m. valószinűleg Aszterábád), ettől Keletre volt Tape. A Cicero (tusc. 1, 45, 108) említette szokás, t. i. a holttetemeket kutyáknak és ragadozó madaraknak étkül kitenni, ez országgal határos törzseknél is előfordul és később az

Aveszta révén szabályozva és módosítva egész Iránban vallási törvényé vált. Strab. 11, 508 sk. Plin. 6, 23, 27. Arr. 3, 23 sk. Ptol. 1, 112, 6. 6, 2, 3 s gyakr. Polyaen. 4, 3, 19. Plut. Alex. 44. 47. Xen. Cyr. 5, 3, 20, 22. Diod. Sic. 17, 75–78. Lucan. 3, 268. Spiegel, Altpers, Keilinschriften 216. U. a. Erân. Alterthumskunde 1, 59 sk. Kiepert, Lehrbuch der alt. Geogr. 67. l.

P. K.