TARTALOMI

Iambographusok

iambolrojoi. A görög költészet azon sajátos vonása, hogy alak és tartalom szorosan egybeforrt, legjobban bebizonyult az iambusköltés keletkezése- és fejlődésében. Aristoteles szerint en toutw tw muetrw iambizon allhlouV. Ezzel meg van adva az iambus költés első képviselőjének Archilochusnak iránya, hogy az emberi erény és hősi nagyság magasztalása helyett az emberi gyarlóság, egyéni sérelem miatti szenvedélyes harag és boszú kifejezésére más versformát talált föl. Hogy jól eltalálta a közel vállalkozó arsisok által siető, lüktető iambust, az iambus költészet fejlődése igazolta, mert a gúnyt, a személyes támadást mindig e mértékben fejezték ki, sőt a drámai dialogus heves lütketését is e versmérték fejezi ki. A zenétől el nem válaszható lyra melletti elaődás is inkább recitativ előadássá vált (paracatalogh). Eredete a Demeter cultushoz füződik (Iambe, Demeter szolganője, ki a bús istenasszonyt elmés mondásaival földeríté). Az eleusisi ünnepek alkalmával a szent úton előfordult élczelődések (gejurismuoi) gúnytartalmuknál fogva e mértékhez illettek. Művészi formát az iambusnak Archilochus adott, ki Parusból származott előkelő családból, Telesicles fia volt, 605 körül érte el életének delét, mert Gyges lydiai király gazdagságáról megemlékezik(25 fr.), ki pedig 687–652 uralkodott. Viszontagságos élete volt, elkisérte atyját Thasusba, hová az egy gyarmatot vitt, de később visszatért szülőhazájába, katonáskodik is, mert egy distichonban (1 fr.) Ares szolgájának mondja magát, ki a Múzsák ajándokának is birtokában van. A thrax saiusok elleni harczban elveszti paizsát, de biztatja magát, hogy majd szerez másikat (6 fr., utánozta Horatius od. 2, 7, 10). Ingerlékeny, heves természete sok összeütközésbe sodorta. Legérdekesebb Lycambes parusi polgárral való viszálya, ki leányát Neobulét neki igérte nőül, majd megtagadta. Ezért kérlelhetetlen boszut állott. Maró iambusai a családot kétségbeesésbe kergették, úghogy a monda szerint a család tagjai felakasztoták magukat. Hor. ep. 1, 19, 25. Ov. Ib. 53. Archilochus (27. 34 fr.) csak annyit mond, hogy a család nem mert nyilvánosság elé lépni. Ezután ismét harcztérre megy Euboeába és egy Naxos elleni küzdelemben veszti el életét. Heraclides Ponticus (Frg. his. Gr. 2, 210) közöl egy adomát, mely szerint a naxosi Calondast a delphibeli Pythia e szavakkal utasította el: Mousawn Jeraponta catectaneV, exJi nhou. A Versformák föltalálásában bámulatosan leleményes, írt iambusban, hosszabb és rövidebb sorok összekötése által megteremti az első strophát, írt tetrameter trochaicusban, írt distichonokat. A szenvedély heve, az érzés őszintesége, a nyelvnek élessége népies mesék és szólamok beszövésével (az első ainoV-t nála találjuk), közvetlen egyszerűsége a valódi lyra megalapítójává tették. Az ókorban költői tehetségét a Homerusé mellé állíták, Pindarusszal, Sophoclesszel egy sorba helyezték. Cic. or. 1, 2. Quint. 10, 1, 60. Val. Max. 5, 5. Longinus de subl. 33, 5. Kár, hogy csak töredékei maradtak ránk, melyeket kiadott Liebel (2. kiadás, 1815). Bergk Poët. lyr. Gr. 24, 387 skk. Töredékeinek fordítása található a Wolf-féle Museum der klass. Altert.-ben. Magyarra fordította Fabchich József Pindarus fordítása függelékében. Boros Gábor, Szemelvények a görög lantos költészet remekeiből, Budapest, 1882. A zenében is ujított. 3/8 ütemet használt, mely a genoV diplasion jellegű iambusnak és trochaeusnak megfelelt, két lábra kiterjesztve voltakép 6/8. Fontos rythmikai ujítás volt, hogy a dactylust is 3/8 ütembe vonta bele, mi által izgalmasabb és szenvedélyesebb jellemet öltött. – Amorgusi Simonides vagy Semonides csatlakozik ez irányhoz. Életének délpontja Kr. e. 625 tájra esik. Crines fia volt, Samusban született, de Amorgusban telepedett le; innét nevezik el, hogy a ceosi Simonidestől megkülönböztessék. Írt két könyv elégiát (arcaiologia twn Samiwn) Samus történetéről és két könyv iambust. Csak iambusaiból maradtak töredékek, bár a ceosi Simonidesnek tulajdonított pessimistikus hangulatú töredék (88. fr. Bergk) alighanem tőle való. Iambusaiból két hosszabb töredék maradt, egyik 24, a másik 118 vers. Ez utóbbi az asszonyi természet satirikus rajza. Egyes állatok rossz tulajdonait fedezi föl a nőkben és ezért ezektől származtatja a nőnemet: sertéstől, rókától, kutyától, szamártól, menyéttől, lótól, majomtól. A méhvel áll rokonságban az igazi jó nő. Általában inkább tanító, allegorikus irányú költészetben hiányzik Archilochsu szenvedélye, eleven képzelme, könnyed szelleme. Töredékeit egybegyűjté Welcker, 1835. Bergk, Poët. lyr. 24, 441 skk. – Harmadik képviselője az iambikus költészetnek Hipponax Ephesusból; jóval későbbi korban, Kr. e. 540 körül élt. 542-ben menekült a perzsa uralomtól behelyezett kényőr, Athenagoras elől Clazomenaebe, hol életét nélkülözések közt élte át. Erre vonatkozik a 16–19 fr. Két szobrászszal Bupalusszal és Athenisszel jött összeütközésbe és egészen az Archilochus szenvedélyes támadó hangjába csapott át, csakhogy alant járó, pórias eszmekörben mozgott. Ő egy külön versformát talált fel, melyet fölélesztettek a későbbi mimusírók és Babrius a meseiró. Ez a choliambus: a trimeter iambicus, melynek utolsó tagja biczczen: spondaeus vagy trochaeus. Pl. du hmerai gunaicoV eisin hdistai dtan gamh tiV caVjerh teJnhVuian. Ő a paródia feltalálója is. Athen. 15, 698B. Mások a choliambus feltalálását Hipponax kortársának Ananiusnak tulajdonítják, vagy ez találta föl a zischiorrogicus iambust, mely már az 5-ik lábban is spondeust tartalmaz. Tőle is csak töredékek, köztük egy 21 versre terjedő maradt fenn. A choliambust használta mimusaiban az a Herodas vagy herondas (a mimiambus feltalálója), kinek ujabban 7 mimusát fedezték föl (l. Herondas alatt). Iambusköltők voltak még Solon (l. o.), Aeschrion Samusból vagy Mytilenéből (kitől Athenaeus 335B egy élczes tartalmú töredéket őrzött meg, melyben Philaenis hetaerát védi), Hermeas Cyprusból, Phoenix Colophonból Kr. e. 304 körül. – A rómaiaknál e műfajt művelték Furius Bibaculus, Catullus, Calvus, Horatius, Matius. A császárság korából Martialis és Ausonius egynehány költeménye is e műfajhoz tartozik.

H. L.