Ivó edények

porcula, pothria, a legrégibb időben fából vagy cserépből voltak (lignea, fictilia); később eleinte Görögországból, Asiából, Africából szállítottak, majd Italiában is készítettek ércz- üveg- vagy épen drága kőpoharakat is. Alakjukról nevezték el. Cyathus, cuaJoV, a rendesen használt ivópohár; patera és phiala, lapos csészék; calix, culix, kehely alakú, alacsony talpú és rendesen fületlen pohár. Füles volt a cantharus, canJaroV, kancsó; kagylóalakú a concha; culullus, kupa; scyphus;cadus; a trulla eredetileg merítőedény, kanál; az obba nagy edény a bor és viz vegyítésére. A fényűzéssel keletkeztek a csónakalakú (cymbrium, Verg. A. 5, 267), szarv- és állatfejalakú ivóedények. Némelyiket első készítése helyéről v. készítőjéről nevezték el, mint a carchesiumot (carchsion), thericleumot. A nagy keverőedényeket általában mistariumnak nevezték, ilyen az obba (l. f.), a crater kétfülű hasas, a sinus öblös, a lepesta serpenyőalakú, a galeola sisakalakú edény. Az ivóedényeken néha feliratok is voltak: vivas, bibe, da bibere; az ilyenek neve pocula literata, pothria grammatica. A cserépből készült ivóedények festett diszítéseire nézve l. Vasa.