Juventii

tusculumi nemzetség, mely 380 körül vándorolt Romába. – 1. T. Juv., 197-ben Kr. e. tribunus. Liv. 33, 22. – 2. T. Juv. Thalna, 194. Kr. e. praetor. Liv. 34, 42. – 3. M. Juv. Thalma, 170-ben néptribunus, 163-ban consul. E minőségében meghódította Corsica szigetét s midőn megtudta, hogy a senatus az ő tiszteletére hálaünnepet akar rendezni, örömében szörnyet halt. Val. Max. 9, 12, 3. Plin. 7, 53. – 4. M. Juv. Laterensis. Ifjú éveiben részt vett a Mithridates elleni háborúban. Később quaestor lett. Úgy látszik ellensége volt Caesarnak, mert 59-ben miatta lépett vissza a tribunusi hivataltól. Cic. Planc. 5, 13. Caesarral szemben újabb vereséget szenvedett 55-ben, midőn Planciusszal aedilis curulis akart lenni. Cic. Planc. 5, 12. 22, 52. Ekkor tehetetlenségében bevádolta vetélytársát Planciust, hogy a választásoknál törvényellenes eszközöket használt. Planciust azonban a Cicero védelme alapján fölmentették. Később praetor, majd augur lett. Cic. fam. 8, 8, 2. Att. 12, 17. 43-ban Lepidus alvezére volt Hispaniában s minthogy Munatius Plancusszal együtt hiába fáradozott azon, hogy parancsnokát Antoniustól eltántorítsa, veszve látva a köztársaság ügyét, öngyilkos lett. Cic. fram. 10, 23. Vell. Pat. 2, 63. Dio Cass. 46, 51. – 5. Római vígjátkíró Terentus korában. Fabula palliatáinak töredékeit l. Ribbeck com. Lat. rel. 82. l. – 6. Juv. Celsus, előkelő jogtudós Vespasianus korában, Proculus követője. – 7. Juv. Celsus, előbbinek fia, szintén jogtudós. Domitianus 95-ben Kr. u. valami összeesküvés miatt törvény elé álította, de ő addig csűrte-csavarta a dolgot, míg Domitianus meghalt s így a vád abban maradt. Nerva és Trajanus kegyét hamar megnyerte; Trajanus alatt először, s később Hadrianus alatt 129-ben, kinek császári tanácsosa volt, másodszor kapott consuli méltóságot. Spart. Hadr. 18.