TARTALOML

Lartii

nyilván az etruscus Laris (úr) szóval rokon név; Etruriából származtak s úgy látszik, a köztársaság elején vándoroltak Romába, mikor nevüket tisztelettel említették. – 1. Sp. Lart., valószínűen a Tarquiniusok elűzése után az etruscus gyarmattal került Romába, a hol Kr. e. 506-ban consuli hivatalt viselt. Dion. Hal. 5, 36. – 2. Fitestvére T. Lart. Kr. u. 501-ben volt consul. Liv. 2, 18. Ugyanakkor első dictatorrá választatották az egyesült latinusok ellen. halicarnassusi Dionysius (5, 50) e választását tévesen teszi 498-ra, a mennyiben akkor másod ízben volt consul s Fidenae városát megadásra kényszerítette. Dion. hal. 5, 59. Dionysius szerint L. csak ezen esemény után lett dictator, a mikor a latinus háború arra késztette az adósság terhelte plebejusokat, hogy kivonják magukat a hadi szolgálat alól, L. legott följegyeztetett valamennyi polgárt s a fegyverfogásra alkalmasakat újból centuriákba osztotta be. Utóbb 496-ban a Regillus tava mellett vívott csata után a mellett nyilatkozott, hogy állítsák helyre a latinusokkal való korábbi viszonyt és szelíden bánjanak a legyőzöttekkel. A plebsnek a szent helyre vonulása után (494 s a legközelebbi évben (493) a néppel való egyezkedésnél mint a senatus egyik küldöttje azon volt, hogy engedjék el a népnek összes adósságát s ezzel magára vonta a patriciusok neheztelését. dion. hal. 5, 71 skk. 6, 37 skk. Liv. 2, 29 skk. – 3. Sp. Lart., Kr. e. 490-ben consul, 488-ban mint a senatus küldöttje ment Coriolanushoz s 487-ben, mikor a volscusokkal való háború kitört, egyik sereg vezére volt s Romát védelmezte. Dion. Hal. 6, 22, 64.

B. G.