Lasus

LasoV, az argolisi Hermionéből, lyrai költő volt, a hagyomány – bár tévesen – Pindarus tanítómesterének tartja. Athenaeben élt Hipparchus udvarában. Suidas szerint ő írt először könyvet a zene elméletéről és a dithyrambust ő vite be az athenaei versenyekbe. A Terpander-féle egyszerű hymnusköltészte helyett a bonyolultabb szerkezetű és gazdagabb hangkörben mozgó dithryambust teremté meg. Plutarchus (de mus. 29) oly szavakkal jellemzi az ő dithyrambikus zenéjét, melyek érthetővé teszik, hogy Pindarusszal hozták visonyba; sőt a scholiosta Aristophanes Madarak 1403. sorához egyenesen a dithyrambus feltalálójának tünteti föl. A parusi kronika (marmoir Parium) a 68. ol. 1. évére (Kr. e. 508) helyezi azt az időpontot, midőn az első férfikart állítá föl. Költeményeiből néhány töredék maradt fen (Bergk, poët. lyr. Gr. 3⁴, 376 skk.). Hüller (Anth.l lyr. 228) egy Demeterre írt hymnusból közöl egy töredéket, melynek versalakja már a pindarusi periodusra emlékeztet. Mindenesetre úttörő volt. Christ bizonyos fagyos mesterkéltséget tételez föl költeményeiről. Az úgynevezett s nélkül írt vers, a mi Édes Gergelyünk mesterkedésére emlékeztet. Pindarus egyik dithyrambus-töredékében megemlékezik a régi dithyrambusról, midőn csak gúy sziszegett a s az emberek ajkná. (Christ, Pindari carmina, Lipsiae, 1896, 79. fr.). Külön tanulmányt írt róla Schneidewin (1842). A dithryambus-versenyre vonatkoznak a CIG 221. 223. és a CIA. I, 336. 337. sz. feliraoko.