Leander

LeandroV, egy abydusi ifjúnak a neve, ki egy Aphrodite-ünnep alkalmával a szemben fekvő Sestusban meglátja Herót (’Hrw), Aphrodite papnőjét s oly szenvedélyesen megszereti, hogy attól fogva éjjelenkint átúszsza a Hellespontust, hogy kedvesével találkozhassék; irányította annak a lámpának a fénye, melyet Hero a sestusi torony ablakába tett. Egy viharos éjszakán azonban a lámpa kialudt s L. a hullámokban lelte halálát; ezek a sestusi partra vetik, hol Hero megpillantja s bánatában a toronyból a mélységbe veti magát. A mondát költői alakban feldolgozta az 5. században Kr. u. élt Musaeus (l. o.), de nyilvánvaló, hogy jóval régibb keletű, a mint azt nemcsak az első római császárok idejéből Ovidius neve alatt ránk maradt 2 hősi levél (ford. Latkóczy, Egy. Phil. K. 6, 696–702. 820–827) bizonyítja, hanem Martialis epigrammája is (14, 181), mely L. egy márványszobráról tesz tanúságot, s az ábrázolások, melyek domború műveken, gemmákon s főleg abydusi és sestusi érmeken ránk maradtak. Egyébiránt Schiller és Grillparzer német költők földolgozták, Than Mórnak egy (1894-ben kiállított) festménye is örökíti. Irodalom: Cl. F. Meyer, Der Mythus von Hero und L. (1858). Klemm, De fabuale quae est de Herus et Leandri amoribus fonte et auctore (1889). Köppner, Die Sage von Hero L. Komotau, 1894.