Lex Icilia

1) de potestate tribunicia, Kr. előtt 492-ben megerősítette a néptribunusok sérthetetlenségét s birságbüntetést rótt arra, a ki a néphez beszélő néptribunusnak ellene mond vagy azt háborgatni meri. (Dion. 7, 14 skk. Cic. Sest. 37); 2) de Aventino publicando, Kr. e. 456-ban, elrendelte, hogy az Aventinust oszszák ki a plebejusoknak építkezésre (Liv. 3, 31. 32); 3) de secessione, Kr. e. 449-ben, általános bocsánatot biztosított azoknak, a kik a decemvirektől elpártolván, külön szakadtak (Liv. 3, 54); 4) de triumpho consulum, Kr. e. 449-ben megengedte L. Valerius és Q. Horatius consulnak a triumphust, melyet democratikus érzelmük miatt a senatus megtagadott tőlük; ez volt populi jussu az első triumphus. Liv. 3, 63.